Hátfájás. Tegnap először fájt a hátam, este arra ébredtem. Kimentem pisilni, mire visszajöttem, már nem fájt. Vagy egyszeri alkalom volt, vagy ezentúl ez egy általános probléma lesz. Majd kiderül.

Húgyhólyagfájdalom. Még mindig szörnyű. 400 m-t se tudok lesétálni anélkül, hogy összegörnyednék egy párszor. Viszont mozogni meg muszáj...így sétálok, szenvedek, Aldricba csípek, átkozódom, és megyünk tovább.

A melleim. Azt hiszem, nőtt a mellem. De nem tudom biztosan. Nem örülök neki.

Has leereszkedése. A hasamat sokkal lentebb ülőnek látom/látjuk, mint korábban. Talán ez az, amit a has leszállásának mondanak. De szerencsére ez nem jelzi azt, hogy egy héten belül megszülök. Azt, hogy 2 héten belül viszont szülni fogok, a Maternityvel kötött szerződésünk jelzi.:D

Szakad a hasam alja. Azt hittem, megúszom. Azt hittem, a 156 cm-mel és a kezdeti 56 kg-mommal megúszom. Azt hittem, azzal, hogy alig van csípőm, majd megúszom. Azt hittem, hogy a feszesnek hitt hasammal majd megúszom. Azt hittem, a 3 kg-os magzattal a hasamban majd megúszom. Aztán ezen a héten kirepedt szép pirosra a hasam alja.:/ Persze, emberek írják a interneten, hogy így lesz a nőkből igazi anyatigris, de mind tudjuk, hogy ez olyan, mintha a kövérekre azt mondjuk, hogy csak divatosan duzzadtak. 

Streptococcus B. Pozitív a Streptococcus B-m, a doki írt fel antibiotikumot, amit egy héten át kell szedni. Napi 2X1 db Augmentin formájában. Ennek örülök, mert ez a gyógyszer a tabletták B-52-ese, azaz tropára bombáz mindent bennem, és egy kicsit kitisztulok majd. Olyan, mint azok a kamu Dr. Steinberger méregtelenítő italok, amiket 10-szer annyiért lehet megvenni, mint ezt a gyógyszert. Kapok majd a kórházban is az infúziómban antibiotikumot és kapni fog a gyerek is, ha kijött.

Viszketés. Viszketett múlt héten a nyakamon egy folt. Már nem viszket. Viszket viszont a hasam. Nagyon. Naponta kenjük a NIVEA-val, ami nagyon sokat segít. Ezért is nem repede...ja, de igen, mégis. De legalább hűsít.

Arcfoltok. Foltok vannak az arcomon, ha elkaparok egy-egy pattit, annak barna nyoma marad. Szeplőim is lettek.

Rémálmok. Ismét visszatértek a rémálmaim. A férjem elhagy, elviszi a babát is. A dokim meghal szülés közben. A dokim nem tud mégsem március 7-11. közöttre időpontot adni és én kiabálok vele a rendelőben.

Kondicionálás. Megpróbálom a magzatot kondicionálni. Mármint, nem a "miért vettem panel lakást, mikor tudtam, hogy nyáron ez lesz???"-féle légkondis értelemben. Magzatunk már képes tudatos gondolkodásra. És, bár még több hónapos kinti koráig növény lesz (helyzetváltoztatásra képes, helyváltoztatásra nem), azért próbálom őt rászoktatni egy dal hallgatására. És, mivel mostanában láttuk ezt a részt a Buffyból, és különben is, tetszik a dal üzenete, ezért erre esett a választásom:

De szeretnék én is, hejj. Szeretnék úszni. Szeretnék futni. Szeretnék itthon táncra perdülni. Szeretnék úgy enni, hogy erről nincs a testemben növekvő valakinek véleménye. Szeretnék nagyokat sétálni. Szeretnék úgy szexelni, hogy én is aktív vagyok, és az orgazmusaimkor senki se rúgja szét a hasamat. Szeretnék gondolkodni ismét. Szeretném, ha nem lenne felduzzadva az oldalam a szurik nyomától. Szeretném, ha nem kapnék szurit naponta.

Life’s not a song,
Life isn’t bliss
Life is just this,
It’s living.