Hólyagfájdalom. Szerdán vettem be az utolsó adag antibiotikumot a Streptococcusra, és a hólyagom nem olyan érzékeny már. Viszont a magzat se olyan aktív már hólyagütés és méhembe valahogy bejuttatott kis késsel való szurkálásban. Utóbbi csak tipp, nem biztos, hogy késhez jutott hozzá, de nagyon valószínű:D

CTG.  Voltunk megint CTG-n, a múltkori CTG-nkről itt írtunk. A korábbihoz képest az antibiotikum elég szépen kipucolta a szervezetem, a vizeletteszt alapján. A nem negatív eredmények:

• LEU: +3 500 Cell/iU (ez ugyanennyi volt a múltkorin is)
• SG: 1, 025 (ez nőtt egy picit)
• BLD: +- 10 Cell/uL (ez negatív volt a múltkor)
• ph: 7,0 (ez nagyobb volt a múltkor egy picivel)
• Vc: +- 0,6 mmol/L (ez sokkal nagyobb volt a múltkor, de most nem reggeliztem a vizsgálat előtt)

A doki, aki megnézte az eredményemet, elégedett volt, most nem P.Z., hanem V.G. volt az.

A vérnyomásom is még mindig annyira alacsony, amit egy sima ember is megirigyelne, nemhogy egy terhes: 117/81, pulzus: 82. A múltkori 117-es pulzust csak az magyarázza, hogy éppen a mérés előtt egy perccel kaptam pánikrohamot, mert 27 (!!!!!) fokra volt felfűtve a vizsgáló és úgy éreztem, hogy megfulladok. Jó lehet panelben élni...

A CTG-ből még az is kiderült, hogy vannak már méhösszehúzódásaim, nem túl nagyok, 38 hetesen normálisak, és nem igazi fájások még.

Haskeményedés. Mostanában, hogy elmúlt az őrjítő hólyagfájdalom, azt képzelem, hogy normális ember vagyok. Egy nap több programot is be szoktam vállalni, aztán meg nyafogok, hogy feszül a hasam. Ezen a héten voltunk az OTP-nél két órát kérelemkitöltés miatt a lakásvásárláshoz. Aztán, ültem 3 órát egy fodrásznál, hogy szépen legyen festve, vágva és beszárítva a hajam, ha majd A. először lát. Ültem fél órát a kozmetikusnál, hogy szép legyen a szemöldököm és ne legyen bajuszom, mire A.-val találkozhatunk. Itthon berendeztem a kiságyát, kimostam az összes cipőnket, és egy csomó adag ruhát is. Takarítottam, mosogattam. Túl későn jött ez a fészekrakó ösztön ahhoz, hogy állat váljon belőlem a szülésig, de azért jól jött.:) Aztán meg kemény a hasam egész délután és csodálkozom, vajon mi bajom lehet...

Lüktető visszér. Emlékeztek, hogy Monica Gellernek volt egy ér a homlokán, aminek lüktetéséből lehetett tudni, hogy haragszik az emberre? Na, nekem a combhajlatomban nőtt két ilyen. Néhanapján borogatjuk, nem túl súlyos, és érthetetlen is, hogy Fraxiparine mellett hogy sikerültek ezek egyáltalán...de azért parázom a borotválástól, mert se én, se Aldric nem tudja úgy borotválni a combhajlatom ezek miatt, hogy ne legyen szar és ne kérjem, hogy hagyjuk abba.

Szeméremcsont fájdalom. Nagyon fáj a szeméremcsontom mostanában esténként. Feszíti valószínűleg a fejével, bár szerencsére a csípőcsontomon nem látom, hogy tágult volna.

Fejmozgatás. Van egy gusztustalan érzés mostanában a puncim környékén. A magzat mozgatja balról jobbra a fejét. Nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON creepy érzés, és tényleg rendkívül undorító. Pedig én úgy eszem a hagymás húst, hogy az egészet összekeverem tejföllel, amíg össze nem áll egy homogén masszává. De örülök, hogy hétfőtől nem érzem már soha többé a benti fejmozgatást.:)

Pánik. Néha úgy érzem, tök para lesz a műtét, mert érzéstelenítő szurit kapok a derekamba. Mert leborotválja egy idegen nő a puncimat. Mert katétert dugnak be oda, ahova még sose dugtak semmit. Mert felvágják a hasamat, 5 rétegben és a zsírt ugyanúgy ott hagyják, és visszazárják, ahelyett, hogy kivennék.:D Mert infúziót dugnak a karomba, és ott is hagyják 6 órán keresztül. Mert biztosan büdös lesz a műtőben a belsőm miatt és hideg is. Mert biztosan vicces sorozatot fogunk majd nézni a műtét után Aldrickal és én majd nem tudok rajta egy jóízűt nevetni, mert fáj majd a hasam. Mert jönni fog valaki, aki azt mondja, hogy álljak fel és járjak. De Aldric ott lesz végig, és rá lehet számítani, ha biztatásra van szükség.

De nem igazán ettől félek. Félek attól, hogy jövő héttől lesz egy babánk. Ami tökjó! Félre ne értsetek, vannak emberek, akik akár hármat is vállalnak, szóval biztosan bele lehet jönni ebbe is. Csak kicsit bepánikoltunk Aldrickal, hogy egy ideig más lesz az életünk. Az első hetekben biztosan nem megyünk kiállításra, vagy reggelizni A-val a kedvenc helyünkre, vagy nem tudunk sétálni egyből kilométereket. Ezért pánikszerűen kerestük fel a napokban kedvenc helyeinket, reggelizni, ebédelni, vacsorázni, inni valamit.

Hétfőn akarok írni a császármetszésről egy posztot, real time-ban, még a kórházból. Hétfőn 7-re kell érkeznünk a kórházba, és 8 körül elkezdődik a műtét. A. körülbelül 8:05 perctől tehát gyerek és nem magzat!:) Fúúúú, de kurvára félek már a műtéttől...:D