A terhesség nem egyszerű műfaj  már az elején sem. De minden rossz dolog okozott eddig valami vicceset vagy jót.

Én például hetekig naponta háromszor hánytam, ami súlycsökkenést hozott magával, és azt a tudatot, amelyre minden nő vágyik: bármit megehetek és bármennyit, nincs következménye. Hetekig szédültem is minden evés után/helyett. Ez azokon a napokon volt jó, mikor otthon voltunk, ledőltünk egy picit, sorozatot néztünk, én néha aludtam is. Akkoriban nem voltam annyira fáradt estére, mint mostanában. Fura érzés a puffadás, de végre hónapok óta nem jött meg a menzeszem! Mindig félek, ha pisilni megyek, hogy véres lesz-e a vécépapír, viszont jó dolog érezni, hogy a sok pisivel tisztul a szervezetem, a vesém dolgozik! Amikor felállok és megrándul az alhasam, az fájni szokott, viszont vicces is, mert általában helyzetváltoztatáskor böfögés is jönni szokott. Az oltás néha fáj, de a cicánkat nagyon érdekli a dolog és izgatottan figyeli, hogy mit csinál Aldric Clamesával, és hogy fog onnan kijönni az a tű! Und so weiter...

A testi tüneteknek tehát van jó oldala is, ha nagyon keresi az ember. Na, de az, hogy embereknek hirtelen turkálnivalójuk akad a méhemben, és ezáltal az életünkben is, az megdöbbentő, új élmény! Gondolom, ez már így marad.

Eddigi 12 hetem alatt a következő dolgokat vágták random emberek a fejemhez (mindezt úgy, hogy a munkahelyemen még el se mondtuk):

• Tény: Az oltásomat terhesség után is 6 hétig nyomatni kell, mert különben nagy esélyem van trombózisban elhalálozni. És, nem szabad vele szoptatni. Ismerős reakciója: Miért nem szoptatsz Fraxiparine-nal? Attól, hogy a betegtájékoztató szerint egyáltalán nem ajánlott...még szoptathatnál, hiszen a gyereknek arra van szüksége!
• Tény: Ki kell venni a babát a 36.-37. héten, mert az utolsó hónapban extrém nagy a veszélye a trombózisnak, és amint lehet, megszabadítanak a tehertől. Azért ez a két hét, mert ekkor már nem számít a baba koraszülöttnek, de már 1 hónapja életképes. Ismerős reakciója: Az nagyon pici még akkor! Ezt az orvos nem gondolhatja komolyan! A baba érdekeit kell néznie!
• Tény: Nem akarjuk a saját ágyunkba tenni a babát, hanem ha nyűgös, inkább kinn aludni mellette a másik franciaágyon. Ismerős reakciója: Mindenképp vegyél gumilepedőt, mert úgyis lesz az ágyatokban a gyerek, nem lehet megállni, és oda is fog pisilni.
• Tény: Elmeséltem, hogy a magzat nagyon érdekesen mozgott, és amikor köhögtem, nyújtózott. Olyan volt, akár egy játék, amit én irányítok. Sőt, szinte ugyanúgy anyázva kelt fel, mint ahogy a cicánk szokott. Ismerős reakciója: A magzatotok egy kis csoda! Miért nem tudsz róla áradozva beszélni?!
• Tény: A munkám otthonról is végezhető szülés után, így nem megyek GYED-re, hanem a teljes fizetésemért dolgozom, Aldric pedig egyébként is szabadúszó, így sokat tudunk együtt otthon lenni a kicsivel. Ismerős reakciója: A gyereknek az anyjára van szüksége, legalább két évig. Az, hogy csinálni akarod a munkádat is mellette, azzal tőle veszed el az időt.
• Tény: Nem nagyon eszem húst, mert hányingerem van tőle. Ismerős reakciója: A gyerekért, legalább a gyerekért tedd meg, neki szüksége van húsra a pocakodban is.
• Tény: A Maternityben szülünk, mert szeretnénk adózva ellátáshoz jutni, jó ellátáshoz akarunk jutni, és szeretnénk, ha Aldrickal együtt lehetnénk benn a kicsivel. Ismerős reakciója: Persze, ha megtehetitek, tegyétek, bár...tudod, ki lehet bírni az állami kórházat. Nem kell nyafogni, kibírtam három napig fél lábon is.
• Tény: A férjem plusz munkájának jövedelméből, a szüleim segítségével fogjuk kifizetni a kórházat és a babakocsit. Ismerős reakciója: Mi nem vagyunk gazdagok, de legalább szeretjük egymást.
• Tény: Fraxiparine-nal szúr engem Aldric minden nap, és fáj és utálom és fujj. Ismerős reakciója: A férjem sose engedné, hogy úgy legyek terhes, hogy szúrni kell magam minden nap. Ő engem ennél jobban szeret.
• Tény: Kicsi a konyhánk és két szobás a lakásunk. Nagyobb lakást kell vennetek, mert a gyerekhez nem két szoba kell. És olyan lakás kell, ahol nagyobb a konyha. A gyerekkel nem lehet ilyen életet élni, hogy menüztök, étterembe jártok és csak néha főztök otthon.
• Tény: Szeretném, ha Aldric sokat beszélne a kicsihez már a hasamban, bár már manapság is szokott olvasni, énekelni neki. Ez azért lenne jó, mert hátha őt is felismeri születésekor és nemcsak nálam nyugszik meg. Ismerős reakciója: Az természetes, hogy téged fog jobban szeretni, te leszel az anyukája. Nem kell azért küzdeni, hogy az apját is ugyanúgy szeresse, mert nem fogja, neki más szerepe lesz az életében.

Végigolvasva a listát, tök olyan, mintha majdnem a teljes családunk, és az összes jó barátunk halálosan gyűlölne minket. De az a vicces, hogy nem. Hanem, csak: mindenkinek köze van a méhemhez!