Evés. Állandóan az evésre gondolok. Ha megérzek egy illatot az utcán 3 perc múlva már az adott ételt fizetem ki a boltban. Olyan szinten vagyok elkeseredve olyankor, hogy már a sarki, általam eddig bojkottált CBA-ra is ráfanyalodtam. Hiába, szeretem, ha leterhelt, éhbérért dolgoztatott emberek rajtam töltik ki árazáskor az egész napos feszültséget. Az első trimeszterben nyár volt, nyáron az ember nem annyira éhes, néha szédeleg, és a melegtől okádhatnékja van. Nos, ez terhesen így néz ki: nyáron az ember éhes, de nem kíván semmit, ami miatt folyton nyafog; mindig szédül mint az állat; minden étkezés után hánynia kell. Utóbbin nemcsak a 2. trimeszter és az őszi idő, de a Magne B6 szedése is sokat segített. Most viszont...folyton a kajára gondolok és már nem hányom ki... Szerencsére még csak a kívánt egy kilót híztam a 15. hét végére!:)

MZ/X. Mostanában érzek pici buborékokat a hasamban, gondolom, a baba lesz az. A méhemet mostanában esténként érzem feszülni, úgy 5 percig. Nagyon jó érzés, hogy az első trimeszteri fáradtság teljesen elmúlt, este akár 10-ig is vidáman fenn vagyok és napközben sem akarok elaludni minden tevékenység közben.

Linea negra. Tegnap este a szurinál észrevettük, hogy van egy világosbarna csík a hasamon!!:) Ez általában a 15-18. terhességi hetekben jelentkezik és megmarad végig. Ezt az orvostudomány nemes egyszerűséggel linea nigra (vagy negra)ként fordítja latinról latinra. Ez a vonal tök tipikus terhességi esemény: az ég világon semmi haszna nincsen! Semmire sem jó, vagy rossz. Csak egy olyan vonal, ami minden embernek van, csak a nőknél a hormonok besötétítik. Gondolom, az az evolúciós oka, hogy a férfiak tudják, mely egyedek vannak már megtermékenyítve és még kit kell. Most már nem vagyok nő.

Minden változik. A terhesség elején nagyon el voltunk tévedve, amikor azt hittük, minden változatlan marad. Ugyanúgy járunk persze színházba, moziba és operába, csak a szélekre kell jegyet venni, hogy mosdóba bármikor tudjak menni. Mindig kell nálunk lennie esti programon szurinak és elég karakánnak lenni ahhoz, hogy a férjemmel együtt vonuljunk el beadni egy közös vécébe.:) Szexelünk is ugyanannyit, de a pózokat jól meg kell válogatni, hogy ne nyomjam a feszülő mellemet, ne görcsöljön tőle a hasam. Viszont, már nem mehetünk nagyobb túrákra a városon belül, mert könnyebben elfáradok. Mindezek ellenére 5 km-t sétálunk oda-vissza a munkahelyig és haza, ami nem rossz. Úgy kell szervezni a kirándulásokat, hogy csak olyan helyre menjünk nagyobb útra (akár Budapesten belül is), hogy mindig legyen kávézó, ahol tudok pisilni és meg tudunk inni valamit. Mostanában folyton szomjas vagyok.

Csupán az árnyékolja be az egészet, hogy bármilyen tünetem van, amin elmosolygom magam, mindig eszembe jut, hogy na, itt a bizonyíték, hogy a szabad béta-hCG még mindig magas, azaz Downos lehet a kicsi. Aztán ezt mindig el is hessegetem gyorsan, mert ha ez ilyen instant összefüggés lenne, akkor nem 1:220-hoz lenne az esélye a bébinek, hanem 1:1-hez.:)

Mostanában laza vagyok. Mert, ami nem öl meg, az megerősít. Ezen a héten lazábbra vettem a terhességet! Ittam például bort, mert szabad, csak túl óvatos voltam eddig. Ettem camembert, mert néha azért szabad. Ettem fahéjas sütit, mert kis mennyiségben szabad enni. Egyre több húst eszem, mert nagyon kívánom! Egyre többször akarok édességeket is enni! És, ha megkívánom a gyümölcsöt, azt is mindig eszem, annak ellenére, hogy az ellenségünk a cukortartalma miatt.

 "Nem hiszem, hogy jó út, ha karácsony előtt már azt számolgatjuk, hány kalória van egy szelet bejgliben. Azt sem hiszem, hogy jó, ha egy első trimeszterben lévő kismama többet aggódik azon, hogy mennyit fog hízni, mint azon, hogy meglesz-e az utódnak az összes keze, lába, ujjacskája." /Kormos Anett/