A nulladik ultrahangra hétfőn megyünk és kedden. Holnap azért, mert az SZTK mindig nyitva van, a Maternityben meg időpontok vannak.:) Tegnap óta a 7. hetet tapossuk. Megtudtam, hogy a kimaradó menzesz első napja a terhességi hét első napja, így tehát a kezdő napunk a szombat.

Hétfőn tehát elmegyünk az SZTK-ba C.P.-hez azért, hogy írjon fel még Utrogestant, megnézze, van-e baba, hány baba van, van-e hematómám, van-e petefészekcisztám, és hogy méhben vagy méhen kívül van-e a gyerek. És a Fraxiparintól több helyen gusztustalanul bevérzett hasam alapján magában megállapíthassa, hogy a családon belüli erőszak borzalmas mértékben érinti az értelmiséget, és máris tud egy újabb gyerekről, aki ilyen családba születik. :)

Ja, és hátha hétfőn már hall a dokink szívhangot! Esetleg meg is mutatja nekem, ha van erre lehetőség. Biztosan van, hiszen azért építenek ennyi stadiont, mert az oktatás és egészségügy már tökéletesen rendben van. Beírom a demagógia hashtag-et a poszt alá, ígérem!

Kedden pedig azért megyünk a Maternitybe, mert ott Aldric is velem lehet, együtt nézhetjük meg az embriót, a szonográfus 20 percekig mutogatja az embriót körbe-körbe, egy hatalmas plazmatévén vetítik ki a belsőmet mindannyiunknak. És adnak fotót is róla, ha minden oké. És a szívhangját ténylegesen, kihangosítva lehet majd hallani, ha lesz.

A 7. héten megyek tehát a dokikhoz, hétfőn 6 hét 3 napos, kedden ennek megfelelően 6 hét 4 napos leszek. Ha nincs szívverés, az több, mint gyanús. De ha nincs embrió sem, az ilyen előrehaladott terhességben már biztos, hogy gáz. Ekkor gondolom, felajánlják majd, hogy egy hetet várjunk, hátha megszületik magától, vagy kiműtik. Mindenesetre jókor jön a nyaraláshoz képest ez a hét beosztás, mert ahogy számolgatom, mindenre lesz idő, akkor is, ha baj van. Őszintén, lehetnék pozitívabb, és fülemet befogva ismételgethetném hajlongva, hogy minden rendben. De mi csak ezt tapasztaltuk, szóval erre (is) számítunk. Viszont nagyon reménykedünk az ellenkezőjében!

Írok néhány új és letűnő tünetről a hétről válogatva. A 6. héten elmúlt a durva szédülés, és maradt a sima szédülés(ke). A hányingerem erősödött, sokat hányok is. Mindentől rosszul vagyok, ami nem a parasztreggeli kovászos ubival. Mindkettő elfogyott, 3 napot ezek nélkül kell kibírnom, aztán a leendő nagyi gondoskodik a gyerekek helyes étkezéséről.:) Húst továbbra sem eszem, már el se tudom képzelni, hogy valaha még egyek. A hányással kapcsolatban egy érdekességet fedeztem fel, nem hányom ki a kaját, csak valamiféle savas átlátszó dolgot. A bulímiások tehát nem tanulhatnak ebből a blogból semmit a fogyásról.

Elhúzódó székrekedésemet megoldotta az egyetlen terhesség alatt iható hashajtó, a Laevolac szirup. Na jó, mégis tanulhatnak a bulímiások valamit ebből a blogból!:) A hőmérsékletem továbbra is 37,4 C, terhességem eleje óta változatlanul. A melleim kicsit jobban feszülnek, de koránt sem annyira, mint az előző terhesség alatt. Aldric szerint már megnyúlt annyira a bőröm, hogy ezt már meg se érzem. Még jó, hogy szülés után többé nem kell nőnek lennem, mert nehezen menne ezek után. Bár, a lábamat se kéne esküvő óta borotválnom, de nehéz megválni a beidegződésektől. :D A hasam továbbra is fel van puffadva, de már jóval kevesebbszer, mint az elején, esténként általában.

A héten valószínűleg izomba szúrtuk a Fraxiparine-t, ezért fájt kicsit a hasizmom, de ha hirtelen fordulok oldalra, akkor egyébként is fura, rossz érzésem van a hasizmomban. Nem tudtam, hogy van olyanom. Igazán látszódhatott volna! Pedig én mindent megtettem! Nem sportoltam, jártam viszont KFC-be, ettem a chipset, pudingot, ittam a sok kólát, ettem az olasz kajákat...és mégis csak a zsír rakódott rám.

Érthetetlen. Matt Le Blanc és Michael J. Fox is ezeket reklámozza, mégis egykoron milyen jól néztek ki!