A 12. hét 3. napján elmentünk a védőnőhöz, ahol megkaptuk a Várandósgondozási könyvet. Ez az a dolog, amit a köznyelv kiskönyvnek hív, mondván:

"a konfiguratikát más kollégáknak hagyom" /Petri/

A várandósgondozási könyvet az EMMI rendelet alapján adja ki a védőnő (bár ő maga végig törvényként emlegette nekünk ezt a dokumentumot)... Bár, a felfázásra azt kérdezte, csak nem ültem-e bele valamibe. Az már sosem fog kiderülni, hogy ezzel a nászutasbetegségre célzott-e, és emiatt imádni kellene-e a humorát. A barátnőmnek még megsárgult kis füzetecskét adtak Újlipótvárosban, amin az van írva: Egészségügyi Minisztérium. Mióta is nincs EÜ minisztérium? 2010? Pedig az az új Lipótváros, a miénk meg a régi!:)

Na, szóval fél órán keresztül töltötte ki a védőnő a könyvemet a leleteink és adataink alapján. Eddig sem értettem, mire való ez a könyv, ezután sem fogom. Tehát a leleteim és az orvosaim bele vannak írva egy könyvbe, arra az esetre, ha...1. nem tartanám magamnál a leleteimet, akkor ez kiválthatja azokat?, 2. ha megsérülök, ebből Aldricot ugyan nem tudják felhívni, de tudni fogják, hogy ki a kezelőorvosom?

A könyvünk 16 számozott oldalból áll, a hátsó borítójában egy CD-mellékletnek való rekesszel. Állítólag oda a leleteknek kellene beleférnie, de a szakdolgozatok hátuljába se azoknak kell, így én a CD-tézis mellett vagyok. Az elején a belső borítóba beleégettem B. nevét, miszerint ő állapította meg a terhességemet. Valójában persze nem, de nem írhattam azt, hogy C. "embriótelep szerű 4 hetes képződményt" látott az 1972-ben vásárolt, Kádár által felszentelt, és azóta szervizt nem látott SZTK-s uh gépén, mikor én épp 7. hetes voltam. Aztán ott vannak még a védőnőnk adatai is, elérhetőségeivel együtt. Ez egyébként szimpi.

Aztán megtudtam, hogy ne bánjam, hogy még nem híztam, sőt fogytam! Majd később fogok felszedni kilókat, ami a háziorvos szerint 7kg legyen, a net szerint 15, a bmi kalkulátor szerint max. 9, szerintem meg para, mert én néha ezt gondolom az evésről a terhesség alatt:

De mostanában meg főleg ezt:

A könyvecskében az első oldalon vannak az én adataim. A nevem, címem, foglalkozásom, és az elérhetőségeim. Mikor az emailcímem kérdezte a hölgy, felcsillant a szemem, hogy talán hírlevelet vagy tanácsokat kapunk, de sajnos nem tudta, miért kell beleírni az emailcímet, azt mondta, semmi sem érkezik majd. Olyan ez, mint a telefon, mióta okos van belőle, már csak anyám hív...:)

Aldricról is van ám írva a könyv első oldalán 3 sor! Név, cím, kapcsolatunk jellege. Utóbbin nem a boldog együttlét, sok szex és szerelmes séták vannak kitöltve, hanem alá van húzva, hogy férj. Lehetett volna egyebet is írni, talán beírom, hogy "destiny", úgyse tudja senki az állami szférában, hogy azt a szót eszik-e vagy isszák. Aldric tehát nem számít a babával kapcsolatban. Még a családi betegségeit is csak udvariasságból kérdezte meg a védőnőnk, és fel sem írta mindet. Gondolta, rendes magyar férfiként úgyis csak hétvégén látja majd a gyereket, mielőtt a barátaival elmegy a kocsmába. Akkor meg minek?:)

Aztán 1 oldallal később újra benne van a védőnőnk összes adata, de itt már helyet kapott a háziorvos, a fogorvosi vizsgálatom eredménye, és a nődoki is. Bár utóbbiakat én magam, önszorgalomból írtam csak bele. Még színes post-itekkel is jelöltem, hogy melyik dokinak hol kell aláírni és kitölteni, gondosan ügyelve arra, hogy ne sértsem meg F. doktornőt a lányos, vagy B.-t a fiús színnel.

Kijön hozzánk a kombinált teszt eredménye után a védőnő megnézni a lakásunkat. Nagyon készülünk fejben.:) Vajon mit szól majd, hogy sok könyvünk van, hogy a cicánknak van egy kosara tele a játékaival, hogy máris vannak gyereknevelési és csecsemőgondozási könyveink? Elvileg megbeszéljük a kelengyelistát is, és megmutatjuk, hová tervezzük tenni a baba ágyát, és megkérdezzük őt egy csomó dologról. Valami kínálni valót venni akarok itthonra, ami a gumicukor és a kölesgolyó között mozog, az egészséges, de még normális ételek skáláján.

Hiszen mi NORMÁLIS CSALÁD VAGYUNK, és bármeddig elmegyek, hogy ő is ezt gondolja rólunk!!!:))) UPDATE: Terhesség után se értjük, itt írtam róla.