Ma reggel hivatalosan is beléptünk a tizedik hétbe. Az előző alkalommal mostanra már véget ért a vetélés is, a vérzés lassan enyhülni kezdett és túl voltunk az első nagy bőgéseken is. Minden, ami ezentúl történni fog, még felfedezésre váró, reménytelen és félelmekkel teli ismeretlen világ a számunkra, ideértve a következő hét programját, a nyaralást is, s persze mindazt, ami azon túl következik.Nem mondom, hogy nem izgulunk. De ez most másfajta izgalom, mint az elmúlt kilenc hété. Ebben több a remény, mint a félelem. 

Az előző hét legfontosabb eseménye persze az ultrahang volt. Erről már írtunk, nem is ragoznám a dolgot. De ettől még muszáj megemlíteni, hiszen az volt az a pont, ahol az eddigi tapasztalatok elvesztették minden relevanciájukat és visszanyertük azt a naivitást, amit a vetélésnél örökre elveszettnek hittünk.

A múlt hét leghasznosabb eseménye viszont az volt, hogy az orvos elmondta Clamesának, hogy az állandó hányingert könnyedén legyőzheti, ha szed napi háromszor egy Magne B6-ot. Kipróbáltuk. Működik. (Ide most egy hosszú panasz illene, hogy miért van, hogy mindeddig senki, de senki egyetlen árva szóval nem említette, hogy ez ennyire egyszerű és hogy nem kötelező reggel, délben, este émelyegni és körbehányni a város étkezdéinek WC-t. Egy könyvben említésszerűen előkerült ugyan a B-vitamin, de ennyi. Ehelyett mindenféle százéves praktikákat adtak szájról szájra a terhes nők a fórumokon, hogy legyen mindig kéznél egy kis keksz vagy kólát kell inni, meg citromlevet. Hahaha. Ráadásul tegnap kiderült, hogy egy barátunk pontosan ugyanígy járt. Hetekig tartó szenvedés, aztán jött a Magne B6 és minden azonnal rendbe jött. Ki érti ezt???)

Ezzel el is érkeztünk az elmúlt hét legjellemzőbb eseményéhez, a hányáshoz. Nem a 9. héten kezdődött a dolog, de szerdára vált szinte már-már aggasztó mértékűvé. Azt írták, a progeszteron okozza a hányingert, akárcsak az erős éhséget, s hogy emiatt tulajdonképpen megnyugtató a jelenléte, mert akkor a progeszteronszinttel nem lehet nagy baj. (Persze sok baromságot összeírnak, szóval simán lehet, hogy ez nem igaz, de legalább megnyugtató volt olvasni.) Biztos, hogy a meleg sem segített, de Clamesa szerdán már gyakorlatilag azonnal hányt, amint valamit megevett. Sokat nevettünk ezen, de azért biztosan rossz volt neki. Néhány napig például főleg palacsintát ettünk, hogy ha már úgyis kijön, legalább legyen finom az íze ne csak lefelé, de felfelé útjában is. Ennek a szüntelen hányásnak is köszönhető egyébként, hogy jelenleg soványabb, mint a terhesség előtt. Ha csak egy kicsivel is, de mégis. Csütörtökkel aztán mindez véget ért, mintha elvágták volna. A fent említett csodaszertől minden rendben lett. Azonnal. 

Most itt tartunk. Várjuk a folytatást.