A 10. hetet gyakorlatilag egy mediterrán ország tengerében töltöttük. Ez persze nem teljesen igaz, mert felfedeztük a légkondis buszok adta lehetőséget a városnézésekre, így sok pontján jártunk a szigetnek, és múzeumokban, templomokban, parkokban is töltöttünk időt.

A repüléshez kértem újdonsült, de még nem választott Maternitys dokimtól angol nyelvű igazolást a terhességi hetemről és arról, hogy injekciót kell szúrnom és ezernyi bogyót szednem naponta. Szerettem volna, ha kiengedik a magyarok és beengedik a szigetiek a gyógyszereimet. Végül senki sem nézte az igazolást, senkit sem érdekelt a bőröndömben levő 8 injekció és temérdek gyógyszer sem. Bár, a csomagomba is volt téve egy fénymásolt igazolás. Sőt, még a véralvadási panelem eredményeinek leletét is elvittük fénymásolva, hogy amennyiben kidobják a szurikat, máris tudjak felíratni másikat ott a szigeten. Hazafelé egyébként fél napot késett a repcsink, mi meg már becsekkoltunk, így ki kellett szedetni a szurit a bőröndömből, de ők annyira lazák és korrektek voltak, hogy mindenben asap segítettek nekünk. Aldric a baba-mama szobában beszúrta az injekciómat és már mentünk is vissza csokit enni.:)

Még itthon kötöttünk baleset biztosítást és kiváltottuk az európai egészségbiztosítási kártyát. Előbbi fedezi az orvosi ellátásodat a magánkórházakban is, az első pedig ugyanolyan elbánást biztosít neked külföldön, mint amit a szigetlakók kapnak. (Ez Magyarországon nem sokat jelent, de egy fejlett országban, ahol az uniós pénzből kórház és nem pedig stadion épül, igenis sokat.) Megnéztük neten előre a trombofília, magzat, véralvadás, injekció, stb. szavakat, szerencsére mindenki perfektül beszél a szigeten angolul, így meg tudtuk volna értetni magunkat.

A kirándulásainkon viszonylag gyakran jártam pisilni, mondjuk sokat is ittunk a meleg miatt. Sokszor meg kellett állni, mert könnyebben fáradok. De: a tengerparti levegő csodálatos, nem sokkolóan meleg. Soha máshová nem megyek ezentúl nyaranta, számomra ez a meleg nem európai városnézésre való!:) A szokásos este 8-as lefekvést is el tudtuk 9-ig tolni, bár akkor is csak emiatt a látvány miatt:

Aztán az utolsó napokban furcsa érzésem volt, mintha felfázásom készülődne. Tudni kell rólam, hogy először 2 éve fáztam fel nagyon csúnyán, vesegörcs lett a vége. Mert senki sem írt fel antibiotikumot, csak vizet meg port. Azóta még kétszer voltam felfázva, mindkettőnek sürgősségi ügyelet lett a következménye, ott már mondtam, hogy vagy antibiotikum vagy semmi. Ezért felkészültünk az angol kifejezésekből: hüvelyfájdalom, hólyag, hólyaghurut (cystitis), felfázás, antibiotikum, por, stb. Elmentünk a gyógyszertárba és amerikai nyaralásunk tapasztalataiból tanulva azonnal antibiotikumot vagy gyógyszert akartunk. Kiderült, hogy nem minden sziget ugyanolyan laza egészségügyi szempontból.:) A gyógyszertáros azt mondta, vegyünk vörösáfonya levet, szárított vörösáfonyát és napi 5 litert igyak meg. Gondoltam magamban, jó, magyarázzál csak, de nekem az ilyen vudu nem szokott segíteni.

Segített!:)

Azóta nem történt semmi, nem lett rosszabb a néha rám jövő fájdalom és a vizelési inger sem lett gyakoribb. 4 napja ugyanúgy érzem magam: nem lüktet, ha pisilek, nem fáj, néha nyilall, és csak amiatt tudom, hogy fel vagyok fázva, mert láttam a vizelettesztem eredményét. Az orvos egyébként azt mondta, a 12. hét előtt ő biztosan nem ír fel semmit. Ismeri az orvosetika egyik alapvetését: Ne árts! Ezt látom a Maternity minden dolgozóján, akivel idáig találkoztunk: nem hallgatunk szívhangot, mert nem tudjuk, mit szól hozzá az embrió; nem írunk fel antibiotikumot, mert még fejlődnek a szervei; nem állítjuk le az endokrinológus placebóit, mert nem tudhatjuk biztosra, placebók-e; und so weiter. 

Ma elmegyek Dr. Fehérhez, hogy megtudjam, mi a szitu a vércsoport és egyéb eredményeimmel a múltkori laborról, és csináltatok vele egy EKG-t, a nődoki javaslatára. Megmondom neki a felfázással kapcsolatos érzéseimet és meglátom, ő ír-e fel valamit, aztán itthon kilogikázzuk, hogy beszedjem-e.

Továbbra is szedem az Utrogestant, Merckformint, Magne B6-ot, D-vitamint, Femibiont. Ezeket csak jövő hétig szerencsére. A Letroxot, Aspirint és Fraxiparine-t valószínűleg végig fogom.

Ja, és vettünk egy bodyt a gyereknek és egy kis tengerparti úszócipellőt. Hazafelé a reptéren meg vettünk neki egy angol könyvet egy nyuszi mama és nyuszibaba mindennapjairól. Bár, amikor elolvastam, elkezdtem rajta bőgni, hogy a köcsög nyusziapa biztosan elhagyta nyuszi mamát, vagy minden nap tizenkétórázik és tulajdonképpen így is úgy is egyedül neveli a gyereket a nyuszi mama. Biztosan nem erre számított és biztosan nagyon magányos a párja nélkül. Vagy ha nem, az még rosszabb. Azt nem tudom, miért érintenek érzékenyen az ilyen típusú a társadalmi problémák, hiszen sem apám, sem Aldric nem vasárnapi apuka típus...Majdcsak elmúlik a szociális érzékenységem a terhesség végére!:)