Csípőfájdalom. Fáj a csípőmnél. Eddig azt sem tudtam - és az XS-es nadrágjaim sem tudatták velem igazából - hogy van egyáltalán csípőm. Persze, gyanítottam valamit, hiszen valahogy tudnom kell ülni és járni, de most érezteti igazán magát velem. Reggelente kicsit nehezen mozdulok meg és egy-egy ponton fájdalmat érzek a csípőcsontomban egy ideig. Úgy tűnik, a testem teljesen alkalmasnak tartja magát a természetes szülésre, csak nehogy az orvosom megtudja!:))

Térdfájdalom. A védőnőm - amikor úgy tűnt a 2. trimeszterben, hogy Kirstie Alleyt megszégyenítő mázsás disznóvá fogok hízni a terhesség végére - azt mondta, hogy nem is a szépség itt a fő kérdés, hanem az, hogy a térdeim nem fogják bírni. Most, hogy még mindig "csak" 10 kilónál tartok, kicsit nyugodtabb vagyok. De a térdem, az bizony fáj. Persze, sokan mondják, hogy a normális testemre került egy csúcsos lufi, így lehet, hogy nehezebben is bírják a lábaim tartani a nagy hasat. Olyan érzés, mint amikor egyszer lefogytam 158/44kg-ra, és úgy néztem ki a nagy melleimmel, mint egy csontváz, aki ellopott két lufit egy szülinapról...:D

Combtőfájdalom. Fáj a combtövem, estére már néha annyira, hogy alig tudok vánszorogni. Aztán elmúlik, egész nap jól elvagyok, és estére megint rosszabb lesz. Lehet, hogy abba kellene hagyni a Rossmannba járkálást munka után így a 34. héten?:))

Olyan egyébként ez a terhesség, mintha nyugdíjas lennék: van egy csomó időm, nem kell dolgoznom, viszont a pénzem ugyanannyi vagy kevesebb és jártányi erőm nincsen sétálgatni shoppingolás közben. Igazságtalan az élet:))

Méhfájdalom. Fáj alul a méhem szinte egész nap, a Magnosolv ellenére. Megint sokat feszül a hasfalam, mint a legutóbbi növekedési ugráskor. Az orvosom tanácsa cseng a fülembe állandóan. Azt mondta, sétáljanak, nézzék a madarakat, ahogyan élelmet keresnek, ne törődjön az ilyen tünetekkel.:))) 

Az ultrahangig már csak 1,5 hét van, és akkor megtudjuk, hogy hogy van a magzat. És, hogy van a méhlepény, és talán azt is, hogy van-e Streptococcus fertőzésem. De utóbbiban még nem vagyok biztos.:) Talán azt is, hogy meddig húzzuk ki a kicsivel.

Koraszülöttség határáig már csak 2 betöltött hetünk van!:) Vagyis 2 hétre vagyunk a Maternity-s szüléstől!:) Juhú!

Bár, valószínűleg a betöltött 36-on a szerződésünket lobogtatva a földre vetve magam fogok hisztizni az orvosunknak, hogy vegye ki, vegye ki, nehéz, már nehéz.:)) De majd Aldric felsegít, és maradék méltóságomat is elvesztve lebőgött sminkkel távozunk, és nem jön a lift. Tutira nem jönne a lift, és az összes recepciós az átlátszó ajtón át szánakozva nézne minket. Aztán egy hét múlva visszatérünk és megszületik a babánk.:))

A terhesség megéri. Egy barátnőm nem akar még kisbabát, de azért érdeklődik a téma iránt tőlem, hiszen mégiscsak 28 éves nő. A minap megjegyezte, hogy sok kedvet nem csinálok neki a teherbeeséshez azzal, hogy elmondtam neki, hogy a magzatmozgás gyakran nem öröm és hogy fáj a combom is néha. Meg, hogy rettegek, milyen marad a hasam a terhesség utánra. Elgondolkodtam azon, vajon miért várjuk el azt kulturálisan, hogy a terhességhez kedvet csináljon nekünk bárki is.

A terhesség szar. Ezért ez a neve, viszel egy terhet és ez szar. Először a hormonok miatt, aztán a nehézsége miatt, aztán pedig azért, mert nem vesznek vissza a régi munkahelyedre többé. Talán azért szeretnénk, ha a terhesség öröm lenne, nem csupán egy jószándékkal kikövezett döcögős út, amiért a szex is jó? Hiszen a szex miért jó? Azért, hogy szaporodjunk, mert egyébként nem lenne elég az embernél már a szaporodási ösztön. Sőt, a sokat emlegetett természet nem tudhatta, hogy egyszer majd (Magyarországon úgy 1990 táján) fontossá és elérhetővé válnak a legkülönfélébb fogamzásgátló módszerek (tabi, óvszer, ring, spirál, pesszárium, injekció) és az embereknek kell adni valami őrült szenvedélyt, hogy legalább véletlen gyerek legyen.:)

Emlékszem, unokanővéremet kérdeztem az első gyerekének a születésekor arról, hogy miért éri meg a gyerekvállalás, ha minden szar a terhességben. Ő azt mondta, csak a gyerek miatt éri meg. De amiatt igazán megéri. A többitől nem kell elvárni, hogy megérje. Nem érik meg a plusz kilók, sem az, hogy szülés után 6 hétig nem szexelhetsz a férjeddel, sem az, hogy ezentúl a gyerek 30 éves koráig minden költségét fedezned kell. De maga a gyerekvállalás megéri. Hajlamos vagyok hinni neki!

A magzat arca. A bunkó 4D-s nő is megmondta, hogy ne aggódjak, a magzat nem a férjem orrát (WTF?) és a férjem családjának széles fejét (WTF?) fogja örökölni, ahogy látjuk, hanem az én pofimat. Kicsit jobban rendben lettek volna ezek az állítások egyébként, ha nem a kamaszkori érés elején tartó unokahúgomat sértegeti ezzel, hogy aztán majd evészavarokkal küzdjön, ahogyan minden tini. Nem, akkor sem lett volna rendben ez a két állítás.

De mindegy is, szóval a magzat arcát már néhányszor láttuk különböző 4 és 5D vizsgálatok alkalmával. Elégedettek vagyunk vele, arcformától és orrszélességtől függetlenül! És mostanában szinte csak azon jár az agyam, hogy milyen lehet a szemébe nézni, milyen lesz majd meglátni Őt fürdetés előtt és után. Milyen lesz megérinteni a bőrét, nézni, ahogyan Aldric mellkasára teszik és elalszik rajta, vagy sír, vagy mozog, vagy simogatja az ökölbe szorított kezével. Vagy, mennyire fog mosolyogni P.Z. a gyerekre, vajon köszön-e majd neki, ha kivette a méhemből.:)

Mostanában sokat gondolok rá, hogy amikor a sarkával pacsizik Aldriccal, vagy amikor a kezével végigsimítja a belsőmet, vajon mit gondolhat. Persze, ő nem tudja, hogy én létezem, azt sem tudja, hogy a világ nem abból áll, hogy dobog egy hangos valami felettünk 0-24, és hogy a vízben lebegünk, és jön a kaja küzdelem nélkül. Én vagyok neki a világ, Aldric és a cicánk pedig a gyakran hallható külvilág. Felfoghatatlan ez az egész, neki legalább annyira, mint nekünk. Például nem tudja, hogy a lábai hozzá tartoznak, így azért rugdos, mert közelítenek a fejéhez azok a nagy valamik, pár hónapos koráig, immáron csecsemőként azt sem tudja még, hogy a végtagjait tudja mozgatni és hogy az övéi.

Furcsa, hogy ugyanaz a kis törpe lesz majd itt kinn is, mint aki benn volt. Csak már lélegzik, már küzdenie kell a kajáért, már egy polgári lakás a világ, nem pedig a méhem. NAGYON várom, hogy egymásra nézzünk, és ő még ugyan az elején nem lát engem rendesen, de azért tudja majd, hogy "á, szóval te etted azt a sok fűszeres kaját!":))

Vajon milyen színű szemmel születik? Mert nem mind születik kékkel. Vajon meddig marad neki kék, ha mégis azzal születik? A genetikai ismereteink alapján - mivel én hordozom a barnát és a zöldet - teljesen le fogom dominálni az Aldric családjában domináló világos szemszínt. Vajon milyen lesz a haja színe? A férjem szőkés hajú volt, én is, mindkettőnknél vörös pigmentekkel. Szuper! Valószínűleg nincs sok esélyünk egy cuki kis Macaulay Culkinra, hanem inkább: