2015. dec 10.

80. 6D beszámoló a babamoziról

írta: Aldric
80. 6D beszámoló a babamoziról

Telefon. Az előző hétvégén elhatároztuk - egy hirtelen ötlettől vezérelve -, hogy mielőbb megnézzük magzatunkat babamoziban. Ebben volt egy kis gyerekes türelmetlenség is, Clamesa részéről egy kis pánik is, hogy vajon minden rendben van-e a kicsivel odabent, mert... nos, hirtelen már nem is tudnám felidézni, hogy az volt-e a baj, hogy nem mozgott egy ideje vagy hogy túl sokat mozgott, de végülis mindegy, mert az ilyen aggodalmaknak úgyis a hormonok az okai, nem maga a magzat. attól tartok. Egy szó, mint száz, rákerestünk a neten több szolgáltatóra, úgymint Hepinet és Ultrahangcenter.hu, majd Clamesa felhívta őket. Az igazat megvallva, eredetileg vasárnap akartunk menni, hogy minél előbb lássuk őt, de nem jártunk sikerrel. Úgyhogy jobb híján vártunk hétfőig és felhívtuk az Istenhegyi Géndiagnosztikát reggel, akik viszont még aznap délutánra tudtak adni helyet.

Istenhegyi. Bevallom, a Szent Orbán teret meglátva mindig mosolyra görbül a szám (nem, ne tessenek rosszra gondolni, nem politikai okokból, hanem, mert gyerekkorom óta mindig az jut róla az eszembe, hogy "Alva jár az Orbán, / Tornyot visz az orrán") Most is így történt, amikor a szipiszupi 21-es busszal arra mentünk. Egy kedves, ötvenes nő mosolyogva és nagyon előzékenyen utat adott Clamesának, hogy időben le tudjunk szállni a buszról. Majd némi gyaloglás után megérkeztünk az Istenhegyi Géndiagnosztikára, ahol mindig mindenki kedves, mosolygós, mindenki újnak látszó, tiszta és elegáns ruhát visel és az egész enteriőr egyébként is olyan, hogy nem egy amerikai kórházsorozatban érzi magát az ember tőle, hanem a 2001 Űrodüsszeiában.

2001spaceodyssey1.jpg

Namármost, aki azt hiszi, hogy túlzok, hasonlítsa össze ezt a képet ezzel a képpel:

Na ugye? 

Rozi a moziba. Alig kellett várni (azt is csak azért, mert korán jöttünk) és egy órakor már mehettünk is mozizni. Egy festett szőke hajú, még általam is jól felismerhető műszempillát viselő (erre azért rákérdeztem Clamesánál a biztonság kedvéért az előbb ;)), kedélyesen, hangosan beszélő szonográfus fogadott, aki felfektette Clamesát egy ágyra, bekente a csupasz hasát és már indult is s műsor. Magzatunk, akinek már van egy projektneve, de mégiscsak nevetséges lenne egy projektnevet aliasszal helyettesíteni, ezért inkább maradok a "magzatunk" változatnál, szóval magzatunk egy kissé lustán indult. Az előbb 2D (hagyományos, fekete-szürke pacákat mutató) ultrahanggal kiválasztott, majd sokD-vel mutatott képeken nem sok minden látszott. Magzatunk ekkor makacsul lógott fejjel lefelé anyja hasában, hátat fordítva a nagyvilágnak és gondosan hozzábújva az örömtelien jó helyen lévő méhlepényhez. Márpedig ez nem jó, mert ez a maga nemében varázslatos technológia (amit én magamban leginkább ahhoz hasonlítok mint amikor Clamesa beáll egy betonfal mögé és nekem úgy kell róla fotót csinálnom) azt igényli, hogy a magzat lebegjen a magzatvízben, távol mindentől, s így megkülönböztethető legyen pl. a méhlepénytől. Egy szó, mint száz, Clamesának oldalra kellett fordulnia, hogy így kissé megzavarjuk a magzatot odabent és a szonográfus is jobban hozzáférjen. Ennek a vizsgálat 8. perce tájékára lett is eredménye (ezt a DVD-n megkapott videóból tudjuk), mert a magzat előbb a kezével kezdett matatni, majd egyre viharosabb Vitus-táncba kezdett odabent. Hát él. :)

Ami kiderült. Megnyugodhatunk tehát, a kicsi él. Mivel megmutatta mindkét kezét és mindkét fülét is, jelenthetjük: mindkét kéz és mind a tíz ujjacska is megvan, akárcsak a fülek. Látszott némi haj is, valamint két szem, meg néhány igazán cuki kis grimasz, beleértve egy kiadós nagy ásítást is, meg egy félmosolyt, s rengeteg kezet, ami valahogy bele akart tömődni magzatunk szájába. Mivel a babamozi során a szonográfus előzékenyen megnézegetett pár dolgot, megtudtuk azt is, hogy 4,67 cm a kicsi lába, hogy a súlya cca. 760 gr, hogy a méretei alapján nagyjából akkora mint egy teljesen átlagos 26. hétben lévő magzat, hogy a magzatvíz nem látszik átlagosnál többnek (ez azért érdekes, kíváncsiak vagyunk, a Maternityben mit fognak erről mondani.) Utólag kicsit aggódva vettük észre, hogy az orr alatt a képek némelyikén egy kis vonalka látszik, amiről jómagamnak, valamint tőlem függetlenül az apósomnak is az jutott az eszünkbe, hogy rá kellene keresni a neten, hogy mi is az a nyúlszáj. Megtettük. Mivel a folsav szedése jelentősen csökkenti az esélyét és mivel a szonográfus se mondta és mivel amúgyse akarunk parázni, a kérdést lezártnak tekintjük.

alberto_1.jpg

Az élmény. Mondanom sem kell, csodálatos dolog volt látni őt. Bár egyikünk sem az a Disney-mesékben élő valaki, azért a meghatódás valódi volt és őszinte. Egy teljesen emberszerű kis lényt láttunk (aki, amennyire tudjuk, már a túlélés esélyével, valódi emberként születhetne meg ezen a héten, ami azért nagy szó), aki ráadásul tagadhatatlanul ellenállhatatlanul cuki. Az ember szívét valami melegség és nagy nagy szeretet tölti el ilyenkor. És ezenfelül ott van az a megrendülés is, amit nem tudok máshogy jobban megmagyarázni, mint ahogy a 18. században leírták a "fenséges"-t: valami, ami előtt megáll az értelem, kicsorbul a képzelet. Az élet néhány ténye ilyen: a saját születésünk és a saját halálunk, a legközelebbi hozzátartozóinké, s persze ilyen a gyereknemzés misztériuma is. Nem csak boldogság van ebben, hanem rémület is, de azért persze itt, ebben több a boldogság.         
     

Szólj hozzá

ultrahang uh 4d 5d istenhegy babamozi istenhegyi géndiagnosztika istenhegyi géndiagnosztika hepinet ultrahangcenter.hu