Juhúúúú! A babánk -koraszülést túlélő- életesélyei 90%-ra növekedtek a múlt heti 80%-hoz képest. Ez még mindig nem kielégítő, de a betöltött 34. hétre már 100% lesz ebből.

Közérzet. A közérzetem - lekopogom - remek mostanában. Mióta ki van kezelve a felfázásom (köszi, orvosok, akik feltaláltátok az antibiotikumot!), a náthám is elmúlt, és a kilóim száma sem gyarapszik, nagyon jól érzem magam. Élvezem, hogy nagy sétákat tudunk tenni (esetenként 11 km-eseket is:)) a városban, nézelődünk, meg-megállunk. Élvezem a telet, hogy ilyen szép. Élvezem a karácsonyi vásárokat, hogy ilyen finomak ott a dolgok és ilyen viccesek a zenék, történések.

Magzatmozgás. A magzatunknak már alvási ciklusai vannak, kérem! Reggel ő szokott kelteni, aztán délelőtt van egy mozgós periódus. Aztán délután és este is ébred. Esténként félve szoktam a férjemnek mondani, hogy olyan éles fájdalmat érzek néha, mintha kés lenne a magzatnál és fel akarna vágni. Azt hiszem, a macska adhatta oda neki titokban. Főleg, hogy a fekete nyelű kiskést régóta nem találjuk..:D Aldric hozzászólt a múltkor egy konferencián, a magzat meg "jaj, apa beszél" és úgy ugrált, hogy kicsit sétálnom kellett, mert fájt.:) Mostanában a hasamon lehet látni, hogy hol van, arrafelé mozdul el a pocakom.:))

Lesz GYED-em. Legalábbis, úgy tűnik. Ugyan Viktorék még nem értek rá a családanyák ügyeivel foglalkozni, így nincs még rám vonatkozó új tb törvény. De a mostani szerint lesz.:)

Kiforduló köldök.  Kifordult a köldököm, ami a férjem szerint vicces, szerintem undorító. De szerencsére a mellemtől nem látom.:) A köldökpiercingem két lyuka csak piros továbbra is, nem szakadt még szét körülötte a bőr. Meglátjuk, mi lesz belőle márciusra.:)

Csillagos lelet. Aggódtam nagyon a múltkori csillagos lelet miatt. A dokim írt fel a szar vas-értékemre Neo-Ferro-Folgammát (a sznobok így mondják a vasat.:D). A többi értékemet normálisnak találja, mert nem terhes nőre vannak ezek a referenciatartományok beállítva. Amúgy, mi lenne, ha valaki egyszer csinálna egy olyat, ami ránk van beállítva? Világforradalom? A TSH-m miatt szerdán megkérdezem P.Z.-t is, meg persze az egész leletről, hátha még valamit szedet majd velem. :)

Széklet. A vas a háziorvosom figyelmeztetése szerint székrekedést vagy hasmenést okozhat. Nem tudom, nálam mit okoz, de tegnap 4 nap kihagyás után Guttalax nélkül tudtam vécére menni és normális állagút produkálni!

Rémálmok. Szinte egyfolytában rémálmok gyötörnek még mindig. Már természetessé kezd válni, a férjem már félálomban is tud begyakorolt nyugtató mondatokat mormogva átölelni engem.:))

4D és 5D uh. A 4D uh-ról Aldric már írt egy korábbi bejegyzésben. Amit én kiemelnék, hogy a bébink kismajomként rámcsimpaszkodva éli mindennapjait. Nagyon cuki. Lefelé van fordulva, mert azt hiszi, hogy hüvelyi úton fog születni. Ilyen fiatalon szembesülnie kell azzal, hogy tévedni emberi dolog. Sőt, ez azt is jelenti, hogy amit fejeként szoktunk simogatni, az a tompora.:)) A köldökzsinórt tapossa, vagyis nincs a fejénél, ami ha így marad, jól fog jönni a 30. hét után is.:) Azt mondta a szonográfus, hogy nem szoktak a magzatok ennyit mozogni és ennyire aktívak lenni.:)) Aztán, megnéztük egy kimutatáson, hogy a mérete teljesen átlagos, de ez semmit nem jelent. Ettől még lehet belőle óriáspulyka a szülésig.:) Reménykedem a legjobbakban!

Folyton felpúposodik az oltások helye. Gyakorlatilag az összes oltásom helye felpúposodik, és többnyire lilul is, pedig semmit sem változtattunk a gyakorlaton. P.Z.-től meg fogjuk kérdezni, hogy mi az oka. Esetleg a hasam kifeszülése? Vagy az, hogy már 7. hónapja toljuk belém a vérhígítót?

Fórumozás. Valami furcsa oknál fogva szeretnék közösséget keresni, ahol más kismamikkal tudnék kommunikálni. A háziorvosnál nincsenek kismamák, a barátnőim vagy szültek, vagy kósza gondolatuk sem a gyerekvállalás még. A Maternityben mindenki a férjével érkezik, így nem szoktunk beszélgetésbe elegyedni egymással. Ezért kerestem internetes közösségeket. A magánkórházzal kicsit kilógok mindből, de furcsa érzés, hogy én megyek szemben az autópályán. Mindig igyekeztem toleráns lenni az emberekkel, és inkább anyaközpontúan megértő lenni, nem támogatva a mártírkodást. Rossz érzés, hogy az ilyen emberek vagy nagyon ritkák lehetnek, vagy nincsenek. De, remélem, hogy majd a játszótéren, bölcsiben, oviban találkozunk ilyen emberekkel. Vagy, ha nem, akkor így maradunk ketten Aldriccal.:)

Ez nem fejezi ki megfelelően a mérhetetlen csalódottságomat amiatt, hogy nem találtam -egyelőre még-megfelelő közösséget a kismamaélet megélésére. Sőt, igazán valahol beteges is ez a keresés, hiszen mi kötne össze olyan emberekkel, akikkel valószínűleg az egyetlen közös jellemzőnk, hogy épp egyszerre vállaltunk gyereket. Sem az anyagi helyzetünk, sem a társadalmi helyzetünk, sem a tudományhoz való hozzáállásunk, sem a szokásaink, életmódunk nem szükségképpen azonos, vagy hasonló.

Szerdán Maternity UH és P.Z.-konzultáció! :)