A házimunkát mindig szükséges rosszként éltem meg. Gyerekkoromban a szüleimtől azt láttam, hogy vannak ennél értelmesebb tevékenységek is. Az ember munka után hozhat haza ételt, és így a felszabadult időben olvashat könyvet, fejthet keresztrejtvényt, elmehet kirándulni, megnézhet egy kiállítást, tárlatot. A szüleim sajátosan osztották be a házimunkát. Apa takarított, Anya rakott rendet. Anya tette be a mosást, Apa teregette ki. (Ez egyébként nem a kiváló együttműködésüket példázza, hanem azt, hogy Anya mindig elfelejtette, hogy mosott.) Anya hozta a munkahelyéről a kaját naponta, Apa meg elhozta mindig a dupla desszertet az övéről, hétvégén közösen főztünk hárman. A mosogatást az csinálta, aki hamarabb borított asztalt, hogy most már elég volt!:)

Amikor én 19 éves koromban elköltöztem (egyetemre jöttem), az alapdolgokat kezdtem végezni a háztartásban, általában beosztva a lakótársammal. Sosem kellett főzni, hiszen csak magamra kellett volna, én meg tudtam barátnőimmel, barátaimmal ebédelni naponta. Mosnom kellett, mosogatni és néha porszívózni. Ezt kibírja az ember. Szerencsére a mostani lakás, ahol élünk, varázslatosan öntisztító. Belső udvarra néz, emeleti, így nem is poros. Nálunk terhességem előtt úgy volt, hogy Aldric mosogat mindig, én mosok, együtt teregetünk. Porszívózást, takarítást, ilyesmiket felváltva csináltuk. Bevásárolni együtt jártunk.

Most, hogy terhes vagyok, az endokrinológus figyelmeztetett, hogy mindent dobjak el a kezemből, ami háztartással és testedzéssel kapcsolatos.

Hogy mit is jelent pontosan a mindent dobjak el a kezemből? A trombózishajlam és az injekció okozta vérzékenység miatt nem emelhettem, már akkor sem, amikor a pozitív teszt még ki se ért a szeméttelepre. Semmit. Csak pillekönnyű dolgokat. Különösen tilos alulról, lehajolva emelni. Így nem tudom behozni a kimosott ruhákat, vagy kivinni a szennyest a mosógépig, vagy levinni a szemetet. Nem tudok segíteni egyáltalán a bevásárlás hazahozatalában. Nem emelhetem meg a porszívót, nem húzkodhatom, így porszívózni sem tudok. A vérzékenységem miatt nem ajánlott a mosogatás, főzés, aprítás. Vagy semmi olyan, ahol komoly esély van megsérülni és aztán kórházba kerülni.

A mérgezés veszélye miatt tilos belélegeznem háztartási szereket. Ezt mondjuk megoldottuk, vettünk maszkot, de azért legszívesebben azt se csinálom. Ez a maszk egyébként nagyon jó, fodrászhoz is szoktam vinni, mert ammóniás festékkel lehet csak a hajamat festeni, és az őszülés miatt sajnos muszáj. Nem tudok hidegzsíroldózni sem azóta, mert az viszont átüt a maszkon, pedig az a szer az ördög találmánya!:) A macskaalmot nem üríthetem, nem takaríthatom, nem vihetem le az összegyűlt cicakakit a pelenkadzsinből.

A sportolást a lehető legkevésbé veszélyes verzióra kell váltanom, egészen a szülés utáni 6. hétig. Olyan kell, ahol biztosan nem sérülök meg, vagy nem tudnak ellökni. A futás maradhat, az úszás különösen ajánlott. Mi az úszás mellett a hosszú, nyugodt sétákat választjuk általában és a szexet.

Szóval, Aldricra marad minden, de amit tudok és merek, én is megcsinálom. Például megkérem, hogy vigye ki a szennyest, én beteszem a mosógépbe egyesével, elindítom a mosást. Ha vége, megkérem, hogy hozza be a teregetnivalókat, és együtt kiteregetünk:) Szerintem elég jó férj lennék a magyar állapotokhoz képest!:D

A szülés előtt akarunk egy takarítócéget megbízni a lakás kisuvickolásával. Arra gondoltam, talán elvennénk őket feleségül előtte, és akkor ingyen lenne házicselédünk. De sajnos mindketten házasok vagyunk...marad a számla. Mivel elvileg februárban érkezik a bébi, ahhoz, hogy ne legyen allergiásan steril a lakás, kb. novemberben kellene egy ablaktisztítás, nagytakarítást rendelnünk. 

Viszont addig is ez az idézet írja le legjobban a vélekedésemet az egészről. Bár, azért a parentinget megtartom!:) 

"There are two things Peggy Bundy doesn't do. Number one: cook, clean, sew, vacuum, iron and parent. And number two: exercise."

= "Két dolog van, amit Peggy Bundy nem csinál. Az egyik: főzés, takarítás, varrás, porszívózás, vasalás és gyereknevelés. A másik: edzés."