Rózsatermő türelem Ma 15.40-re vártak minket a Maternitybe. Taxival mentünk, mert sosem lehet előre tudni, Clamesa mennyire lesz mozgékony és azért is, mert én órát tartottam egy szakkollégiumban (ahol Michel Foucault-ról volt szó, a tudás, a hatalom és a test viszonyáról - s bevallom, szemléltető példáim jól elég tükrözték az elmúlt évekbeli élettapasztalataimat: politika, ókori athéni demokrácia, autóvezetés, házasságkötés, aláírási címpéldány, szerződéskötés, terhesség tértek vissza újra meg újra) déltől és kicsit húzós lett volna tömegközlekedni.

Egy ideje már Clamesa nincs a topon. Azazhogy nagyon is lenyűgöző az állapota annak ellenére, hogy A. egyre csak nő, nő, növekszik benne. Csak a mozgása lassult, csak A. ökölcsapásait érzi meg néha, s újabban van 1-2 új tünet, de semmi vészes (nem én mondom, hanem ő). Ha épp nem fáj, el is felejti, hogy mennyire fájt az előbb. (Pregnancy brain, mondhatná erre valaki, de néha elbizonytalanodom, van-e olyan egyáltalán vagy ez is csak valami, amiről mindenki tud, de attól még nem létezik.) De azért el-elfogy a türelme és az enyém is, úgyhogy ma azzal a határozott meggyőződéssel mentünk be PZ-hez, hogy március 7-ére akarjuk a császárt. 

Ennek különben nem csak a türelmetlenség az oka. A március 7. (3.7) szép, megjegyezhető dátum. 8-a nőnap és a névnapom, valamint A. egyik nagybátyjáé. 10-e a nővérem születésnapja, 11-e a volt feleségemé. Utóbbiakat inkább kerültük volna. Attól is féltünk, hogy ha túl későn van a szülés és többet kell a kórházban maradni, esetleg 15-e miatt nagyon nehezen jutunk haza. De persze a fő indok az volt, hogy minél előbb akartuk volna. Már napok óta másra se tudunk gondolni. Könyvem is szó szerint félbe hagyva várja, hogy bő egy hónap múlva kb. képes legyek újra nekiülni a szövegnek. Na mindegy.

Szavak, szavak. Mikor beértünk, szinte üresen találtuk a Maternityt. Kiderült, mi vagyunk az elsők és mivel a taxi nyomatékos kérésünkre tényleg a legrövidebb úton hozott minket, jócskán várhattunk is. Azért 15.40-kor bemehettünk az ultrahangra. (Nem a szokott helyen volt, hanem a 4-es vizsgálóban, ami nem csak minket lepett meg, hanem a következőket is, akik bő egy percig nem akartak bemenni a szólításra, hiába volt kiírva a hívószámuk, hanem türelmesen várakoztak a használaton kívüli vizsgáló előtt. Néha meghatódom, hogy az ember mennyire normatisztelő lény. Ha egyszer ott a vizsgáló, hát ott fog várni. Mint a kutyák, akik a szaglásuk minden ennek ellentmondó információja ellenére is türelmesen várják vissza a szobából távozottnak hitt gazdájukat az ajtóban, holott a gazdi ott lapul a függöny mögött a szobában.) A szonográfus kedves volt, nem túláradóan kedves, de nem is volt paráztatósan sóhajtozó kedvében. Megdicsérte A. koponyáját, turcsi orrát, mindent a legnagyobb rendben lévőnek talált nála és most kivételesen sem kicsinek, sem nagynak nem mondta őt. 37 hét 4 naposan 37 hét 4 napos biometriai adatokat tudott rajta azonosítani. Nagyszerű!

Azért álljanak itt a részletek:

• BPD: 91 mm
• OFD: 114 mm
• HC: 325 mm
• AC: 337 mm
• FL: 75 mm
• Bs: 3266 g

A véráramlása normális, a magzatvíz mennyisége átlagos, a placenta a hátsó falon tapad, a méhlepény II. fokban érett. Mivel a placenta volt már a fundusban is, az érettsége pedig az istennek nem akar változni 3 hónapja, a  magam részéről kicsit elbizonytalanodtam, hogy mennyire vegyem komolyan ezeket az ambuláns lapokat. Szavak, szavak, szavak.

Les voici. Ezután újabb várakozás kezdődött, mert PZ mindig késik. Most is késett egy félórát, ami csak azért nem zavart, mert mi voltunk az elsők. Amúgy PZ mindig úgy érkezik meg, piros pulcsijában, mint a torreádor Escamillo a Carmenben. Így volt ez most is. Bevonult, mosolyogva körülnézett, majd bement a szobájába, ott is maradt egy ideig, majd végre behívtak minket.

Ami ezután történt, azt kicsit nehezen tudom elmondani röhögés nélkül, úgyhogy csak a lényegre szorítkozom: Egy, abban maradtunk, hogy 7-én 7-re megyünk a kórházba, aznap lesz a császár. (Dióhéjban annyit, hogy PZ 10-et javasolt, de látva a legörbülő szánkat, megsajnált és miután egy kis zavar után a jövőhét első napját illetően sikerült konszenzusra jutnunk, Clamesa határozottságának köszönhetően, ki is választottuk a 7-ét.) Kettő, Clamesa kedvesen, de határozottan tisztázta PZ-vel, hogy a honlapon az szerepel, hogy a szülés előtti héten mindenképpen ingyen vannak a vizsgálatok. (Azért az egy 10/10 pillanat volt, amikor Clamesa azzal döntötte el a különben addig is teljesen korrekt és udvarias vitát, hogy előhúzta a Maternity honlapjának kinyomtatott tájékoztatóját, amin sárgával KI VOLT EMELVE a releváns információ, PZ pedig igazi "nagylelkű vesztes" arccal ismerte el Clamesa felkészültségét). Három, pénteken megyünk vissza CTG-re, mert PZ - akiről azt gondoljuk, hogy marhaságnak tartja a CTG-t -  ezt javasolta válaszként Clamesa panaszára, hogy keményedik a hasa. Élek a gyanúperrel, hogy inkább pedagógiai céllal tette ezt, semmint azért, mert hinne abban, hogy kiderül bármi. Nekünk nyolc.

Akarom mondani: 7. Sőt! 03. 07. :)