Havi. Tegnap megint voltunk a Maternityben. Ez a szokásos havonkénti kontroll. Megint várnunk kellett kicsit, ezúttal az ultrahang előtt. Ennek köszönhetően volt időnk ismét rácsodálkozni arra, hogy a Maternity népe mennyire érdekes. Egyfelől mindenki a párjával jött (ahogy eddig is), sokan kisgyereket is hoztak (a Facebook-oldaluk és fórumok alapján sok lehet itt a visszajáró vendég és az olyan is, aki másodjára-harmadjára már semmiképp sem menne az állami egészségügybe), vannak külföldiek, illetve vegyes párok is. Most az tűnt fel, ami eddig nem, hogy idegenek is szóba álltak egymással. Ez eddig vagy nem volt jellemző vagy csak nem figyeltünk fel rá. Mindenesetre egészen családias volt a hangulat.

A szonográfus. A szonográfus nagy mértékben meg szokta határozni, milyen kedvvel távozunk a Maternityből. Ha rosszkedvű vagy pesszimista, mi is azok vagyunk. Szerencsére most nagyon vidám hangulatban találtuk. Percekig nézegette kis magzatunkat, időnként 4D-ben is, minden létható cél nélkül. Megállapította, hogy nagyon cuki. (Ezzel nyilván mélyen egyetértettünk) Megmutatta azt is, Clamesa mostanában miért érez éles fájdalmakat a hólyagja tájt: a magzat ökle időről időre odacsap. Ezzel együtt nem maradtak el az izgalmak: tudatlanságunk miatt a fundusban tapadó placenta kifejezés kissé megijesztett (főleg engem, mert Clamesa mással volt elfoglalva), de utólag rájöttünk, hogy ez az égegyadta világon semmit sem jelent. Amíg nem a méhszáj közelében van, minden a legnagyobb rendben. A magzatvíz kevesebb az átlagosnál, de ezen már csak a vállunkat vonogattuk. Kevesebb, hát kevesebb. Volt ez már minden: több is, átlagos is, hát most kevesebb. Illetve, még egy dolog, ami valósággal sokkolt mindannyiunkat, a szonográfust is beleértve, hogy magzatunk továbbra is úgy nő, mint akit külön fizetnek érte. 34 hét 4 napos névleges korához képest biometriai adatai alapján 36 hetesnek tűnik.

• BPD: 88 mm
• OFD: 114 mm
• HC: 318 mm
• AC: 319 mm
• FL 65 mm
• Bs: 2628 g

Igen, utóbbi adat azt jelenti, hogy A. jelenleg már nagyobb, mint amekkora súllyal Clamesa annak idején (2,35 kg) megszületett. Ennek megfelelően a szonográfus 2 perc alatt kétszer kérdezte meg, hogy megvan-e már a szülés időpontja. Másodjára hozzá is tette, hogy ja, ezt már kérdezte. Mi félve érdeklődtünk, hogy a fejre vonatkozó adatok azt jelentik-e, hogy baj van, de mosolyogva azt mondta, hogy dehogy.

A professzor. Igen, mi is betörtünk végül. Clamesa az egyszerűség kedvéért professzor úrnak mondja PZ-t, mint mindenki más is. Egyszerűbb így, láttuk be, hisz így rögtön megértik, kiről van szó. Szóval a professzor úr hamar fogadott. Előbb minket, hogy miért nevezzük gyereknek a magzatot, holott az így pontatlan (Jaj, de nem szerettünk volna nála vizsgázni egyetemen, beszéltük meg hazafelé Clamesával mély egyetértésben.), majd kikérdezett a kérdéseinkről, csinált egy Streptococcus B tesztet, s miután elnevetgélt Clamesával és az asszisztenssel vizsgálat közben, szokatlanul közlékenynek bizonyult a hátralévő idővel kapcsolatban: március 2-re hívott vissza kontrollra, s jelezte, hogy a következő héten már számíthatunk a császárra. Az időpont, mondta, nagyrészt rajtunk, illetve a szabad műtőkapacitáson fog múlni. Remek, sóhajtottam magamban megkönnyebbülten és eufórikus érzés töltött el. (Clamesát is, mint utólag kiderült, ahogy hazafele szokás szerint mindent alaposan átbeszéltünk. Amúgy PZ-nek is feltűnhetett, mert kifejezetten mosolygós lett a végére.) A végén még Clamesa kiprovokált egy CTG-t február 22-re, majd mehettünk fizetni. 42 ezer lett a számla, ezúttal a szűrővizsgálat dobta meg a dolgokat.

A szerződés. Mivel ünnepi lett a hangulatunk, gyorsan írtunk a leendő nagyszülőknek állapotjelentést, majd elmentünk még a kórházi részre, hogy kérjünk szerződést. Megtettük. BJ, aki ezeket az ügyeket intézi megint nagyon kedves volt és gyorsan írt nekünk szerződést. Abban maradtunk, hogy február 22-re visszahozzuk. Kicsit zavart, hogy rá akart beszélni a választott szülésznőre (jó kereskedőként a büszkeségünkre apellált, hogy "persze tudja, hogy az az 50 ezer forint sok pénz) és arra, hogy maradjunk több napot a kötelezőhöz képest. Már csak babonából se tenném. (Nem vagyok babonás, de hiszek abban, hogy ha baj van, akkor szarabbul fogom érezni magam, ha olyasmit tettem, amit tiltana a babona. Márpedig minden józan és logikus babona tiltaná, hogy az ember előre önként meg akarja hosszabbítani a kórházi tartózkodását. Hát nem? :) )

Ma reggel. Ma reggel én ébresztettem Clamesát az ébresztőóra helyett. Magzatunk valamelyik éles kis részecskéje magasan kiemelkedett Clamesa hasából. Mikor odatettem a kezem, gyorsan arrébb úszott. Ezt még 2-3-szor eljátszottuk. Nem csoda, ha sokak szerint 18-as karikás program a terhesség.