Letelt a 20. hét, azaz, ha az orvosomnak hihetünk, bőven túl vagyunk a felén ennek az egésznek. Még kb. 17-18 hét van hátra a terhességből. Soha nem próbálnám meg újra.

Hányinger. Visszatért a hányingerem, ami már egyszer elmúlt: a 13. hétre. Most a gyomorsav okozza és az, hogy a válság enyhülésével a fizetések nem, de a közintézmények/plázák fűtöttsége növekedett. Szerencsére ezt a típusú hányingert nem követi a hányás. Köszönöm a méhlepényemnek, hogy átvette tőlem a hányásért felelős progeszteron hormon termelését, úgy tűnik, jobban csinálja nálam!

Székrekedés. Múltkori a Vécémanóval való küzdelmemet megoldotta a kóla egy időre. De megint naiv voltam, és nem hittem Geszti Péternek, aki szerint ugye "ha valami van, de nem az igazi még, ne remélj! Lesz még rosszabb!". Lett! Ennek a hétnek az elején már az erőlködéstől teljesen kikészültem, vérző végbéllel ültem a székemben, koncentrálni sem tudtam a munkahelyemen. Továbbra is használtam persze a Spertit napi 3-szor, és mindent összeettem, amit a védőnő és más laikusok tanácsoltak. Semmi eredményt nem hoztak a módszerek. Délután vettünk Guttalaxot, és 10 csepp megoldotta a problémámat másnap hajnalra. Rá 2 napra magától volt, normális állagú és mennyiségű székletem. Azt hiszem, ez olyan probléma, ami a terhességem során nem megoldódik, hanem csak sinus görbeszerűen ingadozik a súlyossága.

Éjjeli zsibbadások. Babakoromban az volt a tanács, hogy oldalt kell altatni a babákat, engem már akkor is ki kellett párnázni, mert hason akartam volna aludni. Aztán amikor az orvos és védőnő levette a kezét a nevelésemről, a szüleim engedtek hason aludni. Úgy aludtam egészen a terhességem 16. hetéig, amikor a hasam elkezdett zavarni ebben. Azóta az oldalamon alszom. Elvileg baloldalon tanácsosabb, mert a gyomorsav elleni küzdelmet segíti, de én mindkét oldallal szoktam próbálkozni. És rájöttem arra, hogy babakoromban miért volt a hason alvós szokásom! Azért nem aludtam soha az oldalamon, mert zsibbad abban a pózban a kezem és a lábam. Szóval, minden éjjeli pisilés előtt nyújtogatnom kell a végtagjaimat, hogy rá tudjak állni a lábamra és meg tudjam fogni majd a vécéülőkét. 

Fogyás. Fogytam. Egész centiket a derekamból meg a csípőmből. Gondolom, tényleg beválik az, hogy kevesebb szénhidrátot veszek magamhoz. És persze az is, hogy a Guttalax segítségével legalább 3 kilótól szabadultam meg a héten.:) Azt hiszem, mindig azt csodáltam a nyugati orvoslásban, hogy a természetben található dolgokból csodás, valóban segítő anyagokat tudnak összekutyulni. Azt hiszem, ez az, amit a természetben magában is csodálok. 

Három jelentős esemény is esett erre a hétre, ami miatt elkezdtem élvezni a második trimesztert, 1,5 hónappal a vége előtt.:) Persze óvatosan jelentek ki ilyesmit, hiszen tudjátok, "lesz még rosszabb".

Az első erős rúgásokat éreztem a héten. A kis fagyöngyünk eddig is adott életjeleket magáról, pukkantgatásokat, apró rúgásokat éreztem már a 17. hét óta. Ezek egyre erősödtek. Aztán egyik este Aldric a hasamat kente a Mamaglück-kel és akkor kétszer nagyon erősen megrúgta a kezét a baba. Aztán amikor a székelési nehézségeim elmúltak és tudtam volna dolgozni, a magzat egész nap rugdalt. Fejezetet kell írnom! - mondtam neki Nem érdekelte. Így kicseleztem, amíg rugdalt, addig folytattam a kutatómunkát az anyaghoz, és amikor nyugi volt, akkor írtam. Nehogy már a fagyöngy vigye a puskát!

Aldric által is tapintható rúgások. Másnap amikor Aldric éppen hallgatta a hasamon át, ahogyan a magzatvíz locsog, és a kezét a méhemre tette, érezte, ahogyan a magzat odarúgott. Örültem ennek, mert annak ellenére, hogy a magyar társadalom és még az egészségügyi rendszer dolgozói sem hajlandók eltűrni, hogy a magzat génállományának fele nem az anyjából van, azért én még be tudom vinni a férjemet a gyerek körül érzett csodákba.

Kijött a védőnő. Nem nézett meg semmit a lakáson, nem akarta megnézni a kiságyat, sem a baba szobáját. Nem írt a kiskönyvembe. Nem tudott kielégítően válaszolni semmilyen kérdésemre (székrekedés, terhestorna, cukorterhelés). Aldric szerint inkább nem akart, próbálta kitalálni az arckifejezéseimből, hogy vajon mivel nem sérti meg az elveimet. Pedig a homeopátia otthonunkból való kizárásán kívül terhességgel kapcsolatos elveim nem nagyon vannak. Aldric jelenléte ismét nagyon zavarta őt, a cicánk pedig egyenesen felháborította. Szegény cicó nézte őt, néha odament a lábához, próbált kedves lenni. Tudjátok, bizonyosan rosszak azok, akik ordítanak a gyerekkel, ráütnek a kezére, szexuálisan zaklatják és fénnyel etetik, de legalább azoknak nincsen macskája. Persze, valahol megértem őt is. Nehéz rajtunk fogást találni, és mivel ilyen félkatonai jellegűen működik a szervezetük, találni azért muszáj.:) 

A végére hagytam a legjobbat. Vettünk egy babakocsit!!!!

Van egy babakocsi, amit már 5 éve észrevettem az utcán sétálgatva. Olyan MÁS. Apukámnak (aki ért az egyszerű gépekhez) mutogattam a kocsit, amikor nálam jártak a kerületben, és ő leokézta, hogy ha veszünk majd egyszer, ez stabil és áramvonalas szerkezetű. Oké, elkönyveltem, hogy szép, hasznos és praktikus. Amikor Aldric-kal elkezdtünk babát tervezni, néha kimentünk a Gyöngyösi utcai Brendonba, hogy versenypályán tologassuk a kocsikat. Ő nem elsőre szeretett bele a Stokkéba. De másodjára már igen. Azt vettük észre, hogy mindig a bolt vége felé tendálunk, és a többi kocsit csak megmozdítjuk, de a Stokke az, amit tologatunk is a boltban.

Emlékszem, pár éve volt egy gyomorfogató reklámja a Stokkének, ami nekem imponált, hogy be merték vállalni. Az egész koncepciója az volt, hogy a Stokkéban ülő gyerek eléri az asztalt, kilát a tengerre a partról, és tud szemtől-szemben beszélgetni a szüleivel, míg a "többiben" ülő babák nem. Tényleg hányingerkeltő volt, de bevállalósnak tartottam a cég marketing és reklámosztályát emiatt.:D

A terhességem egyébként olyan, mint a szilvásgombóc készítése. Összemocskolod magad és a környezeted, rosszul vagy a sok hozzávaló látványától, érzed, hogy ezt nem kellene tenned a testeddel, és nagyon sok ideig is tart az elkészítése. De megenni nagyon jó. (Ennek az analógiának a mentén akkor a szilvásgombócrendelése=béranyaság?) Szóval, a Stokke a jutalmunk egyelőre azért a rengeteg szívásért, aminek során minden terhességből összeszedtük a legkellemetlenebb tüneteket és történéseket, és összesítettük a testemben. :)

Még nem akartuk megvenni. Aztán, egyik délután - amikor éppen egy hivatalos megjelenési teendőm zajlott volna, amit így szépen elfelejtettem - nézegettük a Vaterát, babacuccok után kutatva. És megtaláltam a tökéletes babakocsit, a bolti új árának 1/3-áért. Még aznap este elhoztuk. Kaptunk hozzá autós és babakocsira tehető hordozót, ülőrészt, mindkettőre szúnyoghálót és esővédőt, pelenkázó és babakocsitáskát, pelusalátétet, napernyőt és lábzsákot is. Még egy mózeskosár beszerzésén gondolkodunk, mert a net szerint az orvosok nem ajánlják a hordozóban való újszülött sétáltatást, de ismét a net szerint az anyukák babái a mózesben csak kétszer voltak, aztán nem bírták elviselni és maradt a hordozó.

Írtam róla egy dizájnblogot, ahol részletesen bemutatom a terméket. A miénk is fekete, mert bár most még elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha kitenném a testemet, a karrieremet és a pénztárcánkat még egy gyereknek, az uniszexsége azért fontos szempont volt!:)