Hello Mindenki! A Maternityben csak mutatóban létező wifi "szolgáltatás" miatt csak most, itthonról jelentkezem a szülésélményemmel. Aldric már megírta a sajátját az előző posztban.

Odaértünk 3/4 7-re hétfőn reggel, kaptunk szobát, leültünk, vártunk. Papírokat töltöttünk ki, branült kaptam a kézfejembe, fájt. Azon keresztül lefolyt 4-5 infúzió, egyikben volt antibiotikum is a már nem létező Streptococcusom miatt. Meg kellett innom egy üvegcse sós vizet, hogy ne hányjak a műtéten. 9-ig gyakorlatilag semmi hír nem érkezett afelől, hogy hol tart a műtési rend. Elvileg mi voltunk az elsők. A nővérek bejöttek, megnézték az infúziót, szóltak hozzánk pár kedves szót, és kimentem. 9-kor egy magas, mély hangú, erős pasi bejött és kedves hangon mondta: "na, megjött a gólya". :)

Átmentünk a műtőbe, ott leültettek egy ágyra. Hoztak egy lábemelőt, mert nem ért le a lábam, tiszta 4-6 villamos.:)) Egy kedves fiatal orvos adott a gerincembe szurit, és közben minden mozdulatát magyarázta, hogy mit fog csinálni. Közben az anesztes és ő kérdezgettek róla, miért éppen A. a neve a leendő gyermekünknek, és lázasan bólogattak arra, hogy tényleg fontos, hogy egy nemzetközi konferencián értsék az ember nevét. Aztán, megdicsért az egyik asszisztens, hogy mindkettőnk családnevét kapja a gyerek, hiszen mindkettőnknek köze van hozzá. Ezzel hajlamos vagyok magam is egyetérteni.

Ezen az előkészítési folyamaton Aldric nem vett részt. Lefektettek az ágyra, bejött P.Z., köszönt. Rám tettek egy sátor szerű izét. Az egyik kezemen volt valami ekg féle, a másikon pedig egy nehéz vérnyomásmérő. P.Z. leült elém, tisztáztuk, hogy nem laparoszkópiás műtétem volt, hanem a gimis piercingem helye lett ilyen vörös a terhességem alatt.:) Majd bekent valamivel, feltette a katéteremet és lemosta valamivel a szeméremajkaim. Ezen meglepődtem, és felsajdultam, hogy nahát. Ő megkérdezte, érzek-e fájdalmat. Mondtam, hogy nem, csak hisztizek. P.Z. ezt egy "legalább őszinte" arckifejezéssel nyugtázta.

Végig kérdezgették, hogy jól vagyok-e. Kurvára rángattak, kurvára dinamikus volt mindenki, és hangos és profi. Mintha egy olasz családot néznék főzés és evés közben. Bepánikoltam, azt hiszem. Mondtam, hogy mindjárt hányni fogok és hogy érzem, hogy rángatnak. Ekkor közeledett felém egy maszk, azt mondta a fiatal doki, hogy "vegyen nagy levegőket, nyugodjon meg". Átfutott az agyamon, hogy most elaltatnak-e, de mire ezt kigondoltam volna, ott volt Aldric a hátam mögött, és ő maga tartotta a maszkot. És simogatta a fejemet. Azt mondta, rémisztő volt látni, hogy milyen szürke arcom volt és hogy remegett a kezem.

Aztán rendbe jött minden, mert ott volt velem Aldric. Aki ugyan nem orvosdoktor, de mégis egészen jól teljesített a szülésen.:) Nevetséges, mert ez az egész sztori eddig kb. 10 perc volt, 100-nak érződött. Onnan tudom, hogy csak 10 perc volt, mert mire Aldric bejött, már vették is ki a bébit. Mondta neki P.Z., hogy apuka, lehet fotózni. Aldric felemelkedett, nem sejtve, hogy a nyitott belsőmből félig kiálló bébit fogja látni.:)) Azért fotózott, a gyerek már akkor ordított, mint a sakál.:)) A 10/10-es Apgar értékelés sem a semmiért van ám!:)

Aztán, a mellemre tették a kicsit, én mondtam Aldricnak, hogy nehéz, nem bírom el. Azt hiszem, a nyakamat nyomta. Kértem még oxigént, a kicsit elvitték, Aldric velem maradt, mert megkértem. Engem gyorsan összevarrtak, P.Z. még újravarratta a végét, mert nem tetszett neki eléggé. Aztán, az elején gólyát emlegető pasi kb. egy kézzel átemelt az ágyamba, rám tett egy szuper jó hasfogót, és betolt a családi szobánkba. A férjem is jött, és nemsoká (fürdetés és kivizsgálás után) bejöhetett A. is hozzánk a kis dobozában. Én végig azt néztem, milyen kicsi lett a hasam, na jó, csak a hasfogó miatt, de akkor is!:)

Így feküdtem 6 órát, infúzióban kaptam a fájdalomcsillapítót, amit még ma is szedtem, csak tabi formájában. Félóránként rám mért az ekg gép és a vérnyomásmérő is. Az oxitocintól meg folyamatosan szülési fájdalmaim voltak. Aztán, 6 órával a szuri után, vagyis kb. 5 órával a műtét után jött két nővér, és fel akartak állítani. Sajnos, a lábaimban még mindig totál érzéketlenség volt, így visszafeküdtem, nyomattunk még egy flakon infúziót, és fél óra múlva már táncoltam. Oké, nem, de közel! Kimentünk picit megmosdani a fürdőbe, kivették a katéteremet is. Végig azon gondolkodtam, milyen szar szakma lehet látni frissen szült nőket, akik hájasak, fura helyeken szőrösek, véreznek és fujj. De nem mondtam ki.

Kaptam vacsit is a műtét után, üres levest és almakompótot és krumplipürét, másnap már rendes kaját kaptam.:) Aznap Aldric hazament picit a cicánkkal törődni, hogy ne fogadja olyan kelletlenül majd A.-t. Amíg nem volt benn, én magam mellé tettem az ágyunkra A.-t, és gondoltam, alszunk egyet. 2 óra alatt a következő személyek jöttek be gyors egymásutánban hozzám: gyógytornász, fotós, takarítók, nővérek, nagyvizit, kötéscsere, P.Z., anyakönyves ügyintézés. Szóval...nem unatkoztam.:))

A Maternityben nincs látogatási idő megszabva, és a látogatók száma sem. Ez nagyon szimpi, így egyszerre tudtak bejönni a szüleim, követték őket a férjem szülei, másnap pedig este 8-kor még ott volt egy kedves barátnőm. Tök simán jöttek vizitelni pl. egyik este, kérdezgettek, stb, míg a férjem nővére A-val táncikált.:)

A katéter miatt egyébként ma reggelig fájt a pisilés, de szerencsére elmúlt. Tegnap reggel, vagyis a 2. napon kivették a kötésemben levő fecskendőt, és átkötötték a heget. Ma reggel újra. Nem vérzek már szinte egyáltalán, és második nap tudtam kakilni is. Emiatt megdicsértek. Mint egy ovist:D Kaptunk két szülés utáni csomagot a Promoboxtól, amik tök coolak, tényleg van értelmük! És kaptunk a Maternitytől egy kis plédet A.-nak és kapni fog majd egy diplomát is tőlük postán. Arra gondoltam, talán a gazdasági informatikus változatot kérnénk, de nem kérdezték sajna.:)

A tejapasztásra szolgáló Bromocriptint már a szülés után egyből megkaptam, napi 2X1-et kell szednem, 2 héten át. A Fraxiparine-t meg még szúrni kell a szülés után egy hétig.

A.-t meglátni nagyon érdekes volt. Gyönyörűnek találtam. Ahogy Apám írta a Babanaplóban annak idején rólam: "szebb volt, mint gondoltam". Tényleg. Formás, arányos, puha, öregember fejű kis baba, akit imádunk máris. Aztán, 6 órával a műtét után a kezembe is vehettem őt. És, bár egyik éjjel sem aludtunk szinte semmit, mert végig artikulálatlanul üvöltött a gyerek, és éjjel 2-4 között lepasszoltuk őt a csecsemősöknek, szerintem menni fog ez a dolog nekünk együtt!:)

Jövő hétfőn varratszedés!