2016. jan 19.

100. Apa-füzet

írta: Aldric
100. Apa-füzet

Védőnő, királylány, apaság. Egy ideje már gondolkodtunk azon Clamesával, mit is kezdjünk a jubileumi 100. bejegyzéssel. A közepesen tréfás "Ez volt a 100. bejegyzés" mellett egy sereg értelmes ötletünk is volt, de az élet úgy hozta, hogy végülis tegnap voltunk a védőnőnél, akitől megkaptam Andrek Andrea és Léder László APA-füzet I-II.opuszát, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kiadványát. Ezt este el is olvastuk és mivel most van egy kis időm, gondoltam, leírok róla néhány gondolatot.

Expendables. Annál nagyobb érdeklődéssel kezdtem olvasni a füzetet, mert, ahogy azt az I. kötet is megállapítja, "Míg az internet és a könyvpiac hemzseg a kismamáknak szóló weboldalaktól, írásoktól, addig apáknak szóló kiadványokkal nagyon ritkán találkozhatunk." Bár a helyzet szerencsére még magyarul sem egészen reménytelen, ahogy angolul sem, de tagadhatatlanul frusztráló, hogy mennyiszer találkozik az ember azzal, hogy még a leginformatívabb könyvek is úgy kezelik az apát, mint aki egyrészt kizárólag spermadonorként pótolhatatlan része az emberi reprodukciónak és aki másrészt egy nebántsvirág: a gyerekneveléshez nem fűlik a foga, ügyetlen és inkompetens és ráadásul könnyen el is bátortalanodik. Külön értékeltem a füzet kapcsán, hogy hivatalos úton jutottunk hozzá, s hogy mint a hátsó borító is jelzi, létrejöttében az államnak is volt szerepe: támogatói között ott van az Emberi Erőforrások Minisztériuma, terjesztői pedig az ÁNTSZ és a Megyei Kormányhivatalok és a Járási Hivatalok. Na végre, egy értelmes kezdeményezés!

De gustibus. Ezzel együtt hamar el is bizonytalanodtam. Bevallom, nekem a füzetek hátterét adó mozgalom neve is egy kissé bizarr. Biztosan lesz, akit felbosszantok ezzel, de mindez meglehetősen távol áll az ízlésemtől. Ahogy a fülszövegbeli bemutatkozásuk is. Mint írják, céljuk az, hogy "megszülessenek a kívánt, tervezett gyermekek". Miről van szó? Arról, hogy szerintük nemzetközi kutatások bizonyítják "a magyar társadalom a leginkább családbarát Európában: a magyar fiatalok átlagosan két-három gyermeket szeretnének, de végül csupán egy-két gyermekük születik." Kissé szkeptikus vagyok ezzel az egésszel kapcsolatban. Egyrészt úgy beszélni vágyálmokról, mint potenciálisan létező gyerekekről, akik - és ezek itt most az én szavaim, nehogy azt higgye, hogy ezt a füzet készítői gondolják: - valahol, valamilyen kozmikus váróteremben várják, hogy jöjjön értük a gólya, megváltott jegyük is van rá, de aztán ott ragadnak örökre, egy kissé túlzásnak tűnik. Másrészt, legyünk őszinték, elég nagyvonalú gesztus "leginkább családbarátnak" nevezni azt, hogy a magyar fiatalok 2-3 gyerek vállalásáról beszélnek kutatásokban, holott valójában kevesebbet vállalnak aztán. Azért nagyvonalú, mert sokkal földhözragadtabb magyarázatok is lehetségesek. Vajon hogyan magyaráznánk hasonló logikát követve, hogy a magyaroknak van egész Európában a legnagyobb péniszük (önbevallás szerint)? És hogy illik a képbe a minden 10 házasságra évente jutó 6 válás? A sort lehetne még folytatni olyan, első pillantásra kissé távoli tényekkel, mint az öngyilkossági ráta, a depressziós esetek száma, az alkoholizmus és az azzal összefüggő betegségek, a születéskor várható élettartam, a különféle halálokok nemzetközi összehasonlításban Magyarországon. Kissé demagógnak tűnhet ezeket a dolgokat mind idehozni, de a közös tanulság miatt mégis fontosnak érzem: meggyőződésem szerint Magyarország nem családbarát hely és nem különösebben jó hely az egyének számára sem, a magyar társadalom pedig inkább képmutató, mintsem családbarát értékrendű. A 3. gyerek nagyjából ugyanaz, mint az a plusz 1-2 centi, amitől a magyar pénisz - a magyar társadalom képzeletében legalábbis - nagyobb a többiekénél - önámítás és megfelelési kényszer képzelt társadalmi elvárásoknak. (Nem is beszélve az 1 millió főre jutó Nobel-díjasok számával kapcsolatos hasonló önámításról.)  Ezen a problémán pedig lehet, hogy nem segít a Mozgalom, sem a "babazászló", sem a "vándorbölcső". Legalábbis szerintem.

A füzetek. A két füzet ezzel együtt inkább kellemes csalódást okozott. Kedves és időnként hasznosnak tűnő dolgok szerepelnek bennük, biztatnak, segítenek, tanácsolnak. Viszonylag ritkán mondják meg a tutit (azért néha megmondják, például a 11. hétig együttalvás kvázi kötelező jellegével), igyekeznek többféle szerepfelfogás iránt is nyitottak lenni, bár a tanácsok a minél aktívabb apai közreműködés bátorítása irányába mutatnak. Ezzel együtt, nekem viszonylag kevés igazán érdekes rész volt, alighanem azért, mert az én ösztöneim a 2. füzet elején bemutatott "két szélsőséges, viccesen megfogalmazott apatípus" egyikének, az on-line üzemmódnak helyességét diktálják, mégpedig pontosan abban a viccesen szélsőséges formában. Így aztán nekem a füzetek egész hozzáállása néha mulatságosan óvatoskodónak és konzervatívnak tűnik. Mert azért a füzetben ott kísért a fent általam jelzett apaszerep, a gyerektől félő, a gyerek iránt alig érdeklődő, a magát a családfenntartással azonosító figura. Például amikor az 1. füzetből megtudjuk, hogy nem kell semmire kényszeríteni az apát, hanem hagyni, hogy magától megtalálja, hogy ő maga miként akar viszonyulni a gyerekéhez, különben érthető módon el fog egészen menekülni (érdekes összevetni ezt azzal, hogy mit szólnánk, ha ugyanezt az anyákról mondaná valaki). Vagy, amikor a 2. füzetben olyan ravaszkodással próbálják a korai látogatások megszervezését az apákra bízni, mondván, hogy "Igazi apaszerep, a komák, rokonok, barátok látogatásainak megszervezése, okos beosztása ." Mintha a duzzogó Dudley Dursleyt akarná rávenni valamire Petúnia néni.

dudley-head-640x457.jpg

De nem akarok egészen igazságtalan lenni. Jó, hogy van ez a füzet. És nagyon jó, hogy elgondolkodtatja az embert az előtte álló kihívásokról. És igen, ettől máris egy kicsit családbarátabb lett a magyar társadalom. Kicsivel, de még így is sokkal többel, mint tíz stadiontól.  

 

Szólj hozzá

apa Mozgalom ÁNTSZ Andrek Andrea Léder László családbarát társadalom Apa-füzet Három Királyfi Három Királylány