Vérzés(ke). A vérzés csütörtök estére semmivé, péntek reggelre barnás folyássá, majd aznap délutánra ismét semmivé vált. Szombaton reggel kis rózsaszínezés, majd egész nap semmi. Aldric egyébként nem rózsaszínnek látta azt a vécépapírfoltot, hanem világosbarnának. Ideteszek egy érdekes cikket egy kutatásról, amely bizonyítja, hogy a férfiak másként látják a színeket, mint a nők. Nem akarom elspoilerezni, de egyik nemnek sincs igaza! Szombaton és vasárnap már egész nap csak a szokásos sárgás folyásom volt, amivel a dokik nem tudnak mit kezdeni. Sem terhesség alatt, sem előtte.

A hétfői kontrollon a doki megvizsgált engem manuálisan, kacsával. Azt tippelte, hogy a folyásom miatt felmaródás történhetett a hüvelyem falán és ez okozta a kis mennyiségű vérzést. A másnapi barnázás meg azt jelenti, hogy a vér megalvadt benn, ami éjjel nem tudott kijönni megfelelően. Még hozzátette, hogy amikor ez újra megtörténik, kezdjem azzal a fámát, hogy "Fraxiparine-t szúrunk", mert a vérhígító azért sokat hozzátesz a vérzéshez. Remélem, hogy csak rosszul fogalmazott, és valójában úgy értette, hogy "ha ez megtörténik újra" nem úgy, hogy "amikor". 

És mostantól ismét szabad nekünk ilyet:

Home office. Amíg öltöztem, az orvos Aldricot kérdezgette, hogy táppénzen vagyok-e, mire ő azt mondta, hogy "nem", de még mielőtt P.Z. szeme kieshetett volna a fejéből, folytatta, hogy "home office-on van". Amitől a doki láthatóan megnyugodott.:) Olvastam egyébként nyugati országokról, ahol nem írják ki a kismamát táppénzre egészen a 30. hétig, valakinek az orvosa azt mondta, hogyha az emberek nem dolgoznak, akkor nem adóznak és nem épülnek kórházak. Oké, a mi esetünkben ezek stadionok, de akkor is...van benne valami.:)

A két legújabb P.Z. vizsgálat egyetlen negatív pontja az volt, amikor a doki asztalán észrevettem az olvasószerkesztésére váró könyvfejezeteket, amitől bűntudatom lett, így ma elkezdtem én is hasonló teendőimet csinálni.:D

Túl sok magzatvíz. P.Z. egyébként megnézte a cukoreredményemet és a magzati szívuh leletét is és elégedett volt. Azt mondta, a több magzatvíz nem jelent bajt ezek alapján, de mellőzzem a csokit. Ez könnyű lesz, mert egyáltalán nem szeretem a csokit. Viszont néha egy-egy narancsot már megengedek magamnak, most, hogy jó lett a cukrom.

Megfázás. Pár napja fáj a torkom és fújom az orromat. A dokit kérdeztem, szabad-e Strepsilst bevenni. Azt mondta, csakis akkor, ha hiszek a cukorkák gyógyító erejében.:)))) Ezen nagyot nevettünk és azóta azon gondolkodom, milyen szerencse, hogy találtunk egy régimódi orvost. Aki nem hisz a vuduban, nem hisz a homeopátiában, de gyógyszert sem akar az emberbe tuszkolni mindenképpen. Egyébként a tanácsa az volt, hogy igyak sok limonádét és teát, és csavarjak a nyakam köré egy sálat, hogy a tünetek elviselhetőbbek legyenek. Bár, nem mondta ki, de a szemében láttam, hogy a valódi tanácsa ez: igyak forró puncsot és egyek sok-sok sült gesztenyét a Vörösmarty téren.:D

Uh. Legközelebb a 27. héten megyünk, amikor lesz uh és orvosi megbeszélés is. Érdekes, hogy a méhszájamat csak akkor vizsgálták eddig, amikor feszült a méhem vagy véreztem, egyébként nem nyúlkálnak. Amerikai kutatások szerint önmagában attól is nyílhat a méhszáj, hogyha benyúlnak és kézzel ellenőrizgetik. Érdekes, mert a neten minden fórum attól van felfordulva, hogy minden hónapban (6. héttől) motozzák őket a dokik. Nekem tetszik, hogy - mivel az uh-n is látszik a lényeges belső méhszáj állapota - így nem dugnak fel nekem egy hideg kacsát, ha kell, ha nem.:))

A magzatunk. Kezdjük őt komolyan megszokni és megszeretni. Ahogy Homer Simpson szokta mondani, "ti vagytok a családom, már úgy megszoktalak titeket.":)) Aldric tegnap felolvasott neki egy törpés verses könyvből, amire nagyon aktív lett: rugdosott, odatolta magát afelé, akitől az Y-kromoszómáját kapta, és motozott valamit odalenn is. Éjjel is felkeltett a rúgásokkal, amik lenyugodtak a szokásos éjjeli pisim után. Többnyire nagyon örülök mostanában, ha érzem őt mozogni, kivéve mikor belerúg egyet a hólyagomba, és úgy érzem, azonnal összepisilem magam. És, ahogy Joey Tribbiani mondta: "kicsiket üt, de fájnak":)) Szerencsére Aldric sem marad le az élményről, mert amikor szólok neki, és odateszi a fülét meg a kezét, a magzat neki is mozog. Remélem, velünk marad, amíg csak lehet!

Hiszed, vagy sem, nem adnám semmiért!:)