Visszatekintés. Merje valaki azt mondani, hogy a terhesség unalmas! A minap az egyik bejegyzésünk kikerült az Index címlapjára és a sok látogató között akadt három, történetesen mind férfiak, akik szükségesnek érezték elmondani, hogy 1) beteg dolog a környezet értetlenségére panaszkodnunk, 2) minden más is, amiről itt írunk, rinyálás (vicces módon az egyikük azt hitte, én rinyálok csak álfeminista teljesítménykényszerből, aztán a társa felvilágosította, hogy valójában mi mindketten hülyék vagyunk Clamesával), 3) bezzeg az ő feleségük nem rinyált, 4) lesznek még kellemetlen meglepetéseink később, mert még a születés után is sok a baj, és szégyellhetjük magunkat, ha már most ennyit rinyálunk, 5) minek az "ilyeneknek" gyerek. Nem mondom, hogy jól esett, amit írtak, de bevallom, erről a több ezer látogató közé idetévedt három hülyéről meglehetősen lesújtó a véleményem, ezért a szívtelen és értetlen véleményüket sem vagyok hajlandó komolyan venni. Viszont rájöttem, hogy talán nem árt tisztázni azok számára, akik nem értik, hogy valójában mire van ez a blog: arra, hogy a tapasztalataink és felhalmozott tudásunk megosztása révén segítsük azokat, akik hasonlókat élnek át, hogy nekik ennyivel is könnyebb legyen, s hogy legyen hova fordulniuk tanácsért. A blog.hu-n időnként látjuk, ki milyen keresőkifejezéssel jut ide a blogra, s kis utánajárással ellenőrizni tudjuk azt is, hogy pontosan melyik oldalra, s elégedettek vagyunk, hogy rá lehet találni itt emberek számára hasznos információkra tünetekről, eszközökről, intézményekről.

Állapotjelentés. Hogy továbbra se unatkozzunk, tegnap Clamesa enyhén vérezni kezdett. Eldobtunk mindent, ami a kezünkben volt, berohantunk a Maternitybe, ahol PZ megvizsgálta, uh-t is csináltatott és mivel semmi sem utal vetélésre, ezért szigorú ágynyugalmat elrendelve (ideértve a "házasélet" tilalmát is - tényleg ezt mondta, nagyon cuki volt, majdnem olyan jó ez, mint CzP "szerelmi szünete"), hétfőre rendelt vissza kontrollra, de ha erősödne a vérzés, akkor persze mehetünk előbb is.

Mi okozhatta a vérzést? Nem tudjuk. Talán stressz (elég fárasztó héten vagyunk túl), talán szex, talán egy megpattanó hajszálér, talán gyulladás. Mindenesetre a méhszáj zárt, a magzat él, mozog, jó helyen fekszik, a méhlepény leválására nem utal semmi, a magzatvíz mennyisége átlagos. Reggelre már nem nagyon volt vér, csak egy kis barna lé szivárog néha, de egyre kevésbé. Viszont kis híján halálra rémültünk, mert reggel két adagban kijött két nagyobbacska izé, ami megszárad vér és nyálkás szövetszerű dolog elegyének látszott. Talán az éjjel felgyűlt kisebb adag vér. Azóta megint szinte semmi.

Bízunk benne, hogy nincs baj, de tagadhatatlan tény, hogy mindenütt azt írják, hogy a 2. trimeszteri vérzésnél rohanni kell orvoshoz, mert az sosem jelent jót. Magyarul még ijesztőbb dolgokat olvasni, mint angolul. Itt van pár példa angolul, megnyugtatásként. És még egy:

Ezzel együtt nyilván aggódunk. Azt olvastuk például, hogy 1. trimeszterbeli vérzés kevésbé lenne problémás, akkor még erős menstruáció is lehet terhesség mellett. Mondjuk nekünk volt ugye vetélésünk első trimeszterben, szóval ez se valami megnyugtató. De később, különösen a második trimeszterben, ez a fajta következmények nélküli vérezgetés már nem olyan gyakori. Ha vér van, írják különösen a magyar oldalakon, akkor uzsgyi az orvoshoz, mert nagy baj, pl. vetélés is jöhet. Márpedig ilyenkor vetélés esetén, a 22. hétben bizony a magzat túlélési esélye nullával egyenlő. Ha már a 3. trimeszterben lennénk, az persze más lenne, de hol van az még!

Mit lehet ilyenkor csinálni? Orvoshoz menni (pipa), feküdni és várni (pipa), kétségbeesni (pipa), nagyon nagyon nagyon sokat sírni (pipa), beszélgetni (pipa). Ennyi.

Prognózis. Várunk, várunk, várunk.