Újabban egyszerre fut két program az agyunkban: új baba tervezése és a korábbi vetélés feldolgozása.

Minden hónap elején a menzesz alatt telesírom Aldricot csalódottságomban.:) Tudom, hogy a párnát szokás telesírni, de mi együtt szeretnénk ezen a traumán dolgozni, mert mindkettőnk számára az. Mostanában a hónapjaink úgy alakulnak, hogy megjön, 2-3 napig siránkozunk, aztán ismét reménykedés a peteérésig.Peteérés után kb. 10 nappal tesztelgetés (vettünk 1750 Ft-ért 35 db-ot a neten), reménykedés. Aztán megjön, és kezdődik az egész elölről. Most vettem ovutesztet, mert bár nem időzítetten vagyunk együtt, azért good to know! Pl. kiderült, hogy nem a 28 napos ciklusom 14. napján van az ovulációm, hanem a 12.-en. Azt is megtudtam, hogy nem a nyálkás folyás ( ami nekem az ovut jelzi) napja csak a hangsúlyos, hanem az előtte levő és utána levő 2 nap is.

Aldric azt mondja, ő nem tud sírni, pedig neki is ugyanúgy fáj, csak a férfiakat sosem tanítják meg kifejezni az érzelmeiket. Sokat gondolkodtam azon, mikor az unokaöcsém megszületett, hogy hogyan lesz egy anyucihoz bújó, kedves, értelmes gyerekből olyan felnőtt férfi, akikkel az embernek később össze kell jönnie. A válasz egészen egyértelműen a nevelés. Egy baráti pár mesélte, hogy a fiaik szerettek volna porszívózni játékból, és a boltban csak rózsaszín volt belőle, így azt vették meg. Ez kétszeresen is szörnyű: miért csak rózsaszín van, és miért baj, hogyha egy fiú rózsaszínnel játszik. És, később a társadalmi nevelés. Miért baj, ha egy fiú sír, ha valami fáj neki? Hogy lehet nem bőgni, ha félsz, hogy kiműtik a sérvedet, ha fáj, hogy egy embrió nincs többé? Egy szó mint száz, Aldricnak is nagyon nehéz. Azt szokta mondani, hálás nekem, hogy kettőnk helyett is sírok, mert legszívesebben ő is azt tenné.

A vetélés kérdésével először gimis koromban találkoztam. A Married with Childrent nézve feltűnt, hogy a főszereplő Katey Sagal egyre jobban kerekedni kezdett, és a terhességét bele is írták a sorozatba. Pár rész múlva kiderült, a férje, Al csak álmodta az egészet. Aztán feltűnt, hogy a színésznőt azontúl csak has felett mutatták. Akkoriban nem volt internetünk, így csak később tudtam meg, hogy az első babáját 8 hónaposan elvesztette, későbbi két sikeres terhességét pedig nem írták bele a sorozatba (ezért nem látszott egészében). Azóta már olvastam, hogy Courtney Coxnak 5 vetélése volt a Friends forgatásai alatt, majd az egészséges terhességét takargatták az utolsó részekben. Bár akkoriban azt gondoltam, ilyesmi nem történik meg PONT VELEM.

Nem hiszünk sem Istenben, sem a Sorsban, sem abban, hogy "így kellett lennie". Így csak magunkban bízhatunk, és magunkat hibáztathatjuk. És, áldom az eszünket, hogy abban sem hittünk, amit mindenkitől hallottunk, hogy "a következővel majd minden rendben lesz", mert az is meghalt volna.:/

Amióta megtörtént, sok korábbi sorozat- és filmélményem jut eszembe ebben a témában.

Az egyik az E.T-ből való idézet, a kisfiú és az alien egymással szimbiózisban éltek, és akkor jött rá, hogy E.T. halott, mikor már nem érezte Őt (velem pontosan ez történt, hirtelen egyedül maradtam a testemben).:

"You must be dead. I... I didn't know how to feel. I can't feel anything anymore. You've gone someplace else now. (...) I love you."

= Biztosan halott vagy. Én...én nem tudom, hogy érezzek. Nem érzek semmit már. Elmentél máshová (...) Szeretlek.

A másik pedig a 7th Heavenes Lucy Camden vetélése után tartott, elég kellemetlenül elsült templomi beszéde. Ezt éreztem a vetélés utáni hónapokban. Arról beszél, hogyha valami jó történik, abból mindenki ki akarja venni a részét, ha valami rossz, már senki sem hibás. Nem hibás Isten, nem hibás a nő, a férfi, nem hibás a Sors. De akkor kit lehet hibáztatni? Kire haragudhatunk, amikor annyira dühösek vagyunk? És semmit sem tehetünk. Muszáj haladni előre az életben, hiába nem akarjuk. Lehet valaki mérges, de attól még ami történt, megtörtént.

Azt hiszem, az azóta stagnáló érzéseinket legjobban a fenn említett Katey Sagal Can't Hurry The Harvest c. dala írja le.

"I was holding you so close
So much was meant to be
I thought I heard your voice
But let you go
You took so much of me
Oh my darling, my little one
Did it have to be this way"

 = Olyan közel voltál hozzám, olyan sokat jelentett ez nekem. Azt képzeltem, hogy hallom a hangod, de el kellett engednem. Olyan sokat adtam neked. Ó, drágám, én kicsikém. Így kellett lennie.