Két élményem van gyerekkoromból babával kapcsolatos könyvekről.

Az egyik ilyen a Babanapló, amit Anya és Apa vezettek a fejlődésemről a 0. naptól. A mai napig nagy odaadással lapozgatjuk, benne van a születésemet köszöntő táviratok nagy része, a csokrom lepréselt szirmai, a kórházi karszalagom. Sőt, az első levágott hajtincsem is, ami tiszta szőke!:) Anya és Apa is írt bele személyes élményeket, arról, hogy milyen volt először meglátni engem, mikor mosolyogtam először rájuk. Sőt, Apu első velem kapcsolatos élménye is benne van: amikor a kórházi kivetítőn meglátott engem, és fintorogtam egy olyat, mintha mosolyognék, és az egész váróterem el volt ájulva ettől.:) Őszintén, nem nagyon gondolkodtam a gyereknevelés, szülés kérdésein addig, amíg nem kezdtünk el babát tervezni. De azt mindig is tudtam, hogy Babanaplót vezetek majd a kicsiről. Sőt, ma már terhesnaplók is vannak, azt vezettük is az előző terhességemnél, most bizonytalan vagyok, vezessek-e az újról is. Hiába, a pogányoknak maradnak a babonák:)

A másik élményem a rongyosra olvasott Dr. Spock, 1987-es kiadás. Érdekes, mennyire elítélik ezt a szerzőt, pedig az ismerősök nevelési módszerei szinten tökéletesen lekövetik a könyvet. Személyesen hallottam olyat egy kisgyerekes anyukától, hogy "az a könyv szörnyű, bár nem olvastam", és olyat is, hogy "én nem olvasok könyvet, inkább magamra és anyám tanácsaira hagyatkozom". Szerintem meg a doki több gyereket látott és többet is tud róluk biológiailag, pszichológiailag is.:) A másik dolog pedig, hogy: "Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni." /Mark Twain/

A terhességem előtt már megvettük a Terhesség című Tantusz könyvet. (Ez a terhesség for dummies igazából.) NAGYON tetszett, nagyon informatív, és segítő szándékú. Nem hibáztat, dicsér. Sok szerepe van benne az apáknak, az anyukáknak mint nőknek és a gyereknek mint individuumnak is!

A terhességem alatt kaptunk egy 10.000 Ft-os vásárlási utalványt, így ezeket a könyveket vettük belőle:

• Legyél te a legjobb szülő! (For Dummies újabb kötete): Nem tetszett, utáltuk. Ez egy menedzserkönyv tulajdonképpen. Valószínűleg nem olvassuk majd el újra.
• Dr. Spock: Csecsemő- és gyermekgondozása: Imádtuk, ezt a sok száz oldalas könyvet napok alatt befaltuk. Igazán embrió-, baba-, kismama-, kispapa- majd pedig gyerek-, anya- és apaközpontú egyszerre. Írni fogok még róla, ha ismét terhes leszek, mert biztosan újra forgatom majd.
• Trapani: Gyermekorvos a családban. Hiba volt, ezotériás, homeopátiás baromság. Nem túl informatív, btw.
• Rogge: Kell a gyereknek a korlát. Ezt a könyvet anyukám ajánlotta, aki pedagógus. Olvassuk már, de ez későbbi időkre vonatkozik, ha majd tinit nevel az ember.
• Rogge: Még hogy mindent tudnak? Tetszett. Gyerekkoromban volt egy Szexikon c. könyvem (ezt is majd elkérjük a szüleimtől), amiben a babakori maszturbáció helyes kezeléséről, a későbbi évek szerinti szexualitásról, intimitásról, szerelemről szóló beszélgetésekről van szó. Később a gyermeknek is hasznos olvasmány a szerelemről, gyerekvállalásról, felnőttségről.
• Második terhességem idején olvastam Nicole Polizzi: Baby Bumps c. könyvét. Imádtam. Végre valaki nem ömleng, hanem mesél. Mesél arról, hogy mennyire nem tetszettek neki a terhesruhák és így miket viselt helyettük. Elmondja, milyen a szex terhesség alatt és bizony mennyire alien-érzés a kisbabánk a pocinkban végig. És azt is, milyen érzés gyermeket várni, miközben összehányod magad, folyton pisilned kell, pukizol és böfögsz, mégis próbálsz dolgozni és megmaradni nőnek.
• Második terhesség idején olvastuk fel egymásnak az Apaparát. Imádtuk. Aldric írt róla.
• Szintén a második alkalommal olvastuk el Szily László: Kitolás c. könyvét. Utáltuk, Aldric itt róla.
• Kivettük a könyvtárból még Vajda Zsuzsanna: Az ember és kicsinye c. könyvét, ami közepesen jött be. Írtunk róla.
• Meg akartuk venni az Anya, Apa, Mama, Papa mesélj nekem c. sorozatot is, amiben a szülők és a nagyszülők mesélhették el a gyereknek az életüket, a régi világot. Aztán összevesztem a kiadóval azon, hogy ők az Apa verziót azért nem adták ki, mert "az apa címben éreztük a legnagyobb kockázatot". Így végül ezt hanyagoltuk.