Egy kis kitérőt teszek, mert mostanában sokat gondolkodom a facebook témán, mióta megint terhes vagyok. Annak ellenére, hogy a törvény viszonylag egyértelműen fogalmaz, és a pedofilokról alkotott képünk, a facebook adatkezelési bakijairól, és az ismerőseink kétes kilétéről szóló tudásunk is egyértelmű, mégis úgy veszem észre, mindenki maga szabja meg a határait.

A 2013. évi V. törvény, azaz az Új Ptk. szerint a gyerekeknek vannak személyükhöz fűződő jogaik. Minden embernek megszületésekor kapott joga a személyiségi jog. Joga van a gyermeknek pl. ahhoz, hogy csak beleegyezésével tehessenek ki róla fotót az internetre, joga van azt bármikor indok nélkül leszedetni, joga van megmondani, milyen legyen a fotó láthatósága az ismerősök körében. Természetesen mi vagyunk a felnőttek, így mi döntünk. De nézzük az érem másik oldalát! Azért vagyunk felnőttek, hogy kitehessünk fotót a gyerekről? Nem inkább azért, hogy megvédhessük őt számos kellemetlenségtől, hiszen ezért vagyunk?

Próbáljuk úgy felfogni, hogy: felelős vagyok érte, mert mi vállaltuk őt, miattunk él. Ne pedig úgy: bármit megtehetek, mert mi vállaltuk őt, miattunk él. Ugye másként hangzik?

Hogy miért téma ez? Vegyük alapul az egyik szempontot egyszerre! Az ismerőseink közül senki sem pedofil. Ez ugye nehezen lehetséges és főként nehezen ellenőrizhető mondjuk 50 fő fölött. Tehát az ismerősök közötti meztelen, félmeztelen képeket a gyerekeinkről akár el is felejthetjük. Sőt, egészen nyugodtan elfelejthetjük a ruhás fotókat is, ahol szépen mosolyog a fejletlen kislány a bácsira. Most képzeljük el, hogy van egy ismerősünk, aminek a neve XY Város! Nem tudjuk, ki van a profil mögött, de látja a dolgainkat. Képzeljük el, ahogy lájkolja a fotónkat és ez megjelenik az üzenőfalán, és van 10.000 vagy akár csak 10 nekünk teljesen idegen ismerőse. Vajon ezek közül is mindenki jóarc?

Vagy, ha nem akarunk kriminalizálni: ami egyszer az internetre kikerül, az ott marad. A Facebook tárolja az adatainkat, hiába törlünk le egy-egy képet, nekik megvan. Mi lesz, ha eladják, elvesztik a dolgainkat? Kinek a kezébe kerülnek a gyerekeink fotói? Vagy, kinek az anyukája fogja jó szándékból lementeni a gépére a gyerek fotóit, és mutogatni akár neki, akár idegeneknek, megszégyenítve őt ezzel. Mert persze nem szégyen, ha az ember meztelen, de kinek ne égne egy ilyenért a feje kamaszkorban...

Ismeretségi körömben sokféle esetre van példa. Az idősekre a családból rá szoktunk szólni, hogy vegyék le az unokáról a balettruhás képet, vagy a kádban fürdőset. Szerencsére ez ritka eset. Ismerek olyat, aki emailes hírlevelet ír a gyerekéről, és ahhoz csatol képeket (felöltözve) és csak a családnak küldi el. Ő pl. nincs is facebookon a munkája miatt. Aztán ismerek olyat, aki évi egy, háttal levő fotót oszt meg a gyerekéről annak születésnapján, mert szerinte az arc mutatása már túlesik a személyiségi jogok megsértésén. Neki egyébként igaza van, mert ha egy épületről készítek fotót, és véletlenül valaki ott ül, és posztolom a képet, az rendben van, de ha magáról az illetőről, az nincs rendben. Van olyan ismerősöm is, aki önálló zárt csoportba teszi a gyerekei képeit, itt vigyázni kell, hogy a csoporttagok száma sose duzzadjon kb. 10 fölé. Egy kollégám meg minden városból posztol egy-egy híres építménnyel fotót a gyerekéről, amerre járnak a világban.

"Lássuk be, kérem, hogy az elektronikával versenyezni végképp nem lehet!"

Aztán végül itt vagyunk mi, akik a gyakorlatban gyerekkel még nem próbálták a jogok védelmét. Bár, mi magunkról se tennénk fel fürdőruhás képet, mert látja az igazgatónk, látják a szüleink munkatársai, volt és jelenlegi tanítványaink, egyszóval megszégyenülünk sok ember előtt. És nem azért, mert Ms. Röfik lennénk a képeken, hanem mert fürdőruhában magára valamit is adó ember nem mutatkozik az interneten. Sőt, a nem fürdőruhásak le vannak tiltva, csak család és egyéb beállításokkal.

És a gyerekünk sem fog így mutatkozni, ha rajtunk múlik. És csakis rajtunk múlik!