Tücsök és hangya. Mióta vannak bevételeim, mindig igyekeztem gondolni (félretenni) a jövőre. Ha messzire nem is jutottam vele, azért egy kis lakás csak összejött mostanra (pedig akadt néhány kitérő: elveim ellenére autóra költött pénz, válás, újrakezdés). De igazán csak az elmúlt hónapokban tudatosult bennem, hogy a jövő, amelyre mindig készültem, az ajtómon kopogtat. Sok minden történt velem s a felismerések egy része a bennem lakó tücsköt, a másik a hangyát erősítette bennem. A tücsökről egy másik blogban olvashat, akit érdekel. Az alábbiakban csak a hangyáról lesz szó.

Magánnyugdíj, életbiztosítás. Mikor néhány éve államosították a magánnyugdíjpénztárakat, nem fájt érte a szívem. Bár az eljárás felháborított, a végeredmény legalább három okból közömbösen hagyott. Egyrészt, személyesen szinte semmit nem vesztettem. Másodszor, közgazdász barátaim egy része arról győzködött, hogy az annak idején bevezetett konstrukció problémás volt. Harmadszor pedig, senki sem tudott lebeszélni engem arról, hogy nem az állami vs. magánnyugdíj meccs kimenetelén fog múlni, hogy lesz-e nyugdíjam, hanem azon, hogy a jövőben a gazdaságban lesz-e elég pénz a nyugdíjamra. A magánpénztárak jelenben gyűjtögetett értékpapírjai is csak annyit érnének, amennyit adnának érte a jövőben. Néhány hónapja ugyanakkor egy barátom rábeszélt egy életbiztosításra, hogy azért valamit mégiscsak tegyek a jövőért. Ez arra épp elég, hogy ne érezzem magam egészen tücsöknek, de annyira mégsem befolyásolja az életminőségem a jelenben, hogy fájjon. Vagy, hogy ne tudjam elviselni a jövőben, ha véletlenül mégis befürödnék vele.

 Egészségpénztár. Mióta pedig gyereket várunk, szembetalálkoztam egy konstrukcióval, amit sajnos nem ismertem eddig vagy csak nem figyeltem oda pénzügyi tanácsadóm intő szavára, s ezért kis híján kihagytam, holott mindenkinek ajánlani kellene, akinek problémátlan a terhessége és azoknak is, akiknek problémás. Mert az előbbi is sok pénzt fog költeni vizsgálatokra, gyógyszerekre, cumira, cumitartóra, cumis gyógyszeradagolóra, köldöktapaszra, fültisztító pálcikára, körtefecskendőre, gumibugyira, pelenkára, pelenkabetétre, textilpelenkára, orrjárattisztítóra, oto-therm gyógysapkára és betétre, csecsemőmérlegre, tálcára, hosszmérőre, légzéskimaradás figyelő készülékre, baby-őrre, babakrémre, babaolajra, babafürdetőre, babasamponra, babahintőporra, babatestápolóra, baba napvédőre, baba törlőkendőre, babahintőporra, anyatejpótló tápszerre, melltartóbetétre, mellszívó, bimbókiemelőre, mellápoló/bimbóvédő krémre, OGYI számmal rendelkező teákra (pl. laktoherb tejszaporító teára), stb. (Köszönöm ennek a honlapnak a hasznos információkat.). S akiknek, mint nekünk is, problémás a terhessége, azoknál az efféle költségek csak nagyobbak lehetnek másokéihoz képest. De nem csak azért érdemes használni az egészségpénztári kártyát, mert ugyanazt tudja, mint a bankkártyám (ti. ha van rajta pénz, fizethetek vele), néhány százalékos jutalék ellenében. Valójában csak ezért kifejezetten hülye lennék használni. Ami szintén nem motivált, hogy a munkavállaló a munkabér vagy cafetéria keretében átvállalhatja tőlem az egészségpénztári befizetést vagy annak egy részét. Sajnos, munkaadóm számos előnye közé nem sorolhatom, hogy lelkesen adna ilyesfajta támogatást. (Mondjuk ki nyíltan: nem ad semmilyent.)(Igen, kitaláltátok, az államról van szó.) Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az állam a befizetések 20%-át adóvisszatérítésként az egészségpénztári számlámra utalja a következő évben, 150000 forintig. Mivel a Maternity önmagában is rengeteg pénzt el fog vinni, ezért 2017-ben, ha az állam addig meg nem gondolja magát, tetemes pénzre számíthatunk a számlán. De mivel már most megkötöttem a szerződésem, s mivel még idén is lesz meglehetősen bőséges költés, 2016-ban sem járunk rosszul. Ilyenkor kezd búsongani a bennem lakó hangya: ó, ha mindezt az amniocentézis vagy még inkább a vetéléses vizsgálatok előtt tudtuk volna!

Biztos vannak még más lehetőségek is. Momentán ez a kettő jutott eszembe. De mindenkit csak biztatni tudok, hogy gondoljon a jövőre, hogy ne utólag kelljen sóhajtanunk, hogy kár érte, de kár.