A magzati echocardiographia utáni reggelen felpattantunk a buszra és elindultunk az Istenhegyi Géndiagnosztika felé, hogy ott 2 órát üljünk arra várva, hogy szeretem-e a limonádét. Vagyis: cukorterheltek.

Szép ez a szó, és olyan jellemző, nem elég terhelt az ember élete ilyenkor, hát kellett még ez is!:) Egyébként szerencsém volt, odaérve mosdóhasználat után azonnal fogadtak.

Imádtuk őket, annyira kedvesek, tiszta a hely, a nővérkék profik. Sajnos az orvosaikat nem ismerem, róluk nem tudok nyilatkozni.

A vérvétel éhgyomorra történt, reggel 8:30-kor. Az volt a kezdő időpont, ami elég gonosz dolog terhesek esetében, akik 5 óta éhen vannak fenn. Viszont legalább vízből bármennyit ihattam.:) Az első vérvétel után igazi citrommal kevertek ki nekem glükózos vizet, ami igazából nagyon finom volt. Itt hidegre csinálják (az Istenhegyi Klinikán melegre), ez jobban ízlett. Aztán következett 2 óra olvasás, én egy terheskönyvet olvastam angolul, Aldric pedig valami szakmásat. Gyorsan eltelt, aztán levettek egy újabb ampulla vért. Inni lehetett óránként 2-2 decit.

Az eredményt másnap meg is kaptam, a következő lett:

• Éhgyomri glucose: 4,1 mmol/l (Referenciaérték: 3,8-6,0)
• 120 perces glukóz 5,2 mmol/L (Referenciaérték: 4,1-7,8)

(A glükóz más-más helyesírása nem az én, hanem ő művük.:))

Az eredmény tökéletes, azaz nem vagyok terhességi cukorbeteg.

A vizsgálatért összesen 2500 Forintot fizettünk, nem kellett vinnem sem cukrot, se citromot magammal.