Ma léptem a 6. hétbe a babával/babákkal. Minden pisiléskor rettegve nézem meg a vécépapírt, van-e rajta rózsaszín vagy vérzés. Folyton számolgatom, hogy ha a 7. hét végén megyünk el megnézni, ver-e a szíve/szívük, elég-e az idő a biztos megállapításra, ha baj van. A 9. héten megyünk nyaralni, vajon előtte lesz-e idő missed abra, vagy arra, hogy ha kijön magától, ne ott érjen a vérzés. A nyaraláson nem lesz túl meleg betétet viselni? Vajon a vérzésre szabad használni az intimtölcsért? Csak mert tampont azt nem szabad.

Vajon ezek vagy ez az embrió él-e majd egyáltalán, vagy ugyanúgy nem lesz szíve, mint a másiknak? Miért nem tudok hozzá úgy viszonyulni, mint azok a ??? emberek, akik angyalkának hívják a 6 hetes embriójukat vagy évekig gyertyát gyújtanak a vetélés idején? Vagy, akik a Bazilikába járnak mécsesezni a nem-szülésük évfordulójára évekig...Számomra ezek felfoghatatlan dolgok, és biztos vagyok benne, hogy nekik még nehezebb. Ők azt hiszik, egy embert veszítettek el (ami rejtély, hogy miért, mert nálunk már oktattak biológiát). Mi azt hisszük, egy jövőt vesztettünk el, és csak félünk, hogy hogy viseli a kapcsolatunk a folyamatos vetéléseket és/vagy a meddőséget.

De annak ellenére, hogy számolgatom a lehetséges ab napját, mindig örömmel töltenek el a tüneteim, hogy na, talán még itt van/vannak. Az első tünet a menzeszem előtt 5 nappal volt, egész nap le akart szakadni a hasam, alig tudtam járni is. Aztán snitt. Szombaton a második tünet az volt, hogy nem jött meg. Aztán még aznap jött a 3 napig tartó, és még azóta is néha látszó rózsaszín pecsételés. Még aznap este 8-kor ágyba zuhantam, ez azóta is így van. A hasam néha görcsölget, de csak nagyon picit, és nem mindig tudom, hogy a gyomrom vagy a méhem/petefészkem az. Érdekes ez a kérdés a testtudatunkról: vajon hogy néz ki valójában belül a testünk ahhoz képest, amit érzünk és ahogy sugárzik ide-oda a fájdalom, mint a teniszmeccsen a labda. UPDATE1: 7. héten már hányok és folyton hányingerem van. A 7. hét első napján pl. egész nap dőlt belőlem a kaja, fenn és lenn is, zsír volt a buli. UPDATE2: Kb. 10. héttől Magne B6 elmulasztotta a hányást. UPDATE3: A hányinger visszatért a 13. hét környékén, igaz, már nem szedtem egy ideje Magne B6-ot.

Naponta ebéd után őrülten meg szoktam szédülni, az orvos szerint nem eszem elég szénhidrátot, szerintem meg más eszik túl sokat. :D A szédülést okozhatja a szájon át szedett Utro, ezért ezentúl kúpos fajtát használok. A Merckformin is okozhatja, így azt ezentúl reggel és este veszem be, dél helyett. De a legvalószínűbb a bébi(k) okozta vérnyomásesés. Egész nap csak parasztreggelit és ajvárt ennék, de szerencsére a meleg miatt nem túl sokat ezekből. A melleim nőttek, de "szerencsére" az előzőnél megnyúltak annyira, hogy most nem kellett kimaxolnom a Tezenis méreteit, sportmelltartóra váltva. Még.

A hasam reggel és este fel van puffadva, megmutatva ezzel, hogy mennyi hájat húztam be eddig. Most vagyok 158 cm és 56 kg. A szar Egens terhestesztből maradt még, így naponta tesztelek vele, erősödik. A fogínyem megint be van kicsit puklisodva, pedig sose volt baj a fogaimmal. Köszi gyerekek. Emlékezzetek erre majd, ha csak egyikőtök külföldi egyetemi taníttatását tudja anya és apa kifizetni. És e terhességem alatt is allergiás vagyok a kismagvas kajákra. Byebye padlizsánkrém, 28 év, úgy tűnik, hogy elég volt veled. Néha kampányszerűen elbőgöm magam kisállatokon/azon, hogy miért írnak szar verseket az emberek/hogy miért nem ehetek ma már többet.

Aldric csodásan viseli. Mindent pártol, kivéve amiről azt gondolja, nekem később borzalmas érzés lesz. Pl. zabálás, sportolás a trombózis miatt.

Ja, egyébként a hasam máris így néz ki a tűszúrásoktól. Szerepelhetnék egy családon belüli erőszak kampányban, ha ez érdekelne bárkit is Magyarországon.

Júli 29-én tervezünk orvoshoz menni, hogy mondjon ítéletet az embrió(k) felett. A Maternityben jó uh-képet csinálnak, és ha ott baj van, az SZTK-s gépen se látna jobb eredményt a doki, így a kórház mellett döntöttünk.

 The rest is still unwritten...