A vetélés oka lehet egyszeri fertőzés is. Eddig ezzel nem foglalkoztam a blogon, mert az egyszeri fertőzés csak egyszeri embrióelhalást okoz, tehát a következő előtt feleslegesen vizsgáltatom meg. És, vannak fertőzések, amik védettséget adnak az elkövetkezendőkre, pl. toxoplazmózis. Annyiból sajnálom, hogy nem kórházban vették el az embriót, hogy így nem tudtak rajta elvégezni protokoll teszteket. Persze, csak ha nem végezték el a csatornában az ott élők. Ha igen, várom a fejleményeket.:)

Anyway,  ha a fertőzésekre nem szűretem magam (amiben még mindig nem vagyok teljesen biztos), akkor a vetélés és az azóta kialakult várakozás felderítésében a következő lépcső a genetikai teszt lenne. Az, hogy a genetikánk összeférhetetlen, vagy a kromoszómáink nagyfokú hibát hordoznak szinte esélytelen. Annyira, mint hogy antifoszfolipid szindrómám okozta volna a vetélést. Hupsz. Nos, igen, ilyen vonalon haladva, ha most is megjön, előttünk lehetne a genetikai teszt. A kariotipizálás a kromoszómák mennyiségbeli eltéréseit, illetve kromoszómavégek letörését, áthelyeződését mutatja ki. A Kaáli Intézetben 14.000 Ft-ra jön ki az én vizsgálatom, Aldricé 31.000 Ft-ra.

Három dolog tart vissza a vizsgálattól. Az első, hogy drága és itt aztán tényleg teljesen vakon vagyok, hogy milyen vizsgálatokat csináltassunk meg (=még több pénz, mert majd megint orvosról-orvosra járunk az eredmények kiértékeltetésére). A második, hogy Aldrickal szerelmi szünetet kellene tartanunk ahhoz, hogy az ő anyagait meg tudják vizsgálni. Ez két okból is problémás: szeretjük egymást és nem akarunk napokat veszíteni a babacsinálásból. A harmadik, ami miatt halogatom a genetikai vizsgálatot, hogy félek. Mit félek? Rettegek attól, hogy kiderül egy újabb rossz eredmény. Először kiderült a pajzsmirigy és az inzulin, D-vitamin, amik kezelhetők voltak. Aztán kiderült az antifoszfolipid-szindróma, ami már csak tünetmentessé tehető, de gyógyíthatatlan. A kódolt kromoszómahiba vagy az összeférhetetlenség se nem kezelhető, se nem gyógyítható. Egy nagy blöööö. Akkor vége mindennek.

Jelenleg azt gondolom, ha lesz újabb vetélés és úgy döntünk, újra belevágunk, előtte ezt a tesztcsoportot is elvégeztetjük. Most eszembe jutott az, amit rengeteg embertől hallottunk mostanában: most már úgyis minden rendben lesz. Sokszor gondolkodom azon, miért nem mondjuk ilyenkor azt, hogy "kívánom nektek, hogy minden rendben legyen"? Miért azt mondjuk, hogy "nekem van kontrollom felette, ha nektek nincs, és én tudom, hogy rendben lesz". Néha nem állom meg, hogy csak annyit mondjak erre: igen, ahogyan most is minden rendben volt, igaz? Pedig ez nem fair. Nem vagyok fair, mert csak vigasztalni akarnak. Csak mi emberek elfelejtettünk beszélni, elfelejtettük hogyan fejezzük ki magunkat, és azt, hogy a szavaink mit jelentenek. 

A következő posztból kiderül, hogy mégis találtam egy közbülső vizsgálatot, amire el tudtam menni.:)