Gondtalanság, buli, fanta. Nem tudom, voltam-e már gondtalanabb a terhesség kezdete óta, mint a mai havonként aktuális ultrahang és orvosi vizsgálat közben és után. Voltam már boldogabb, hiszen volt néhány olyan örömhír, hogy valósággal kiugrottam a bőrömből. Voltam már megkönnyebbültebb is, mert voltak nagyon sötét és mély időszakok, mint mondjuk az amniocentézis környéke, ahonnan kiszabadulni bizony hatalmas öröm volt. De ilyen simán még semmi sem ment.

Előzmények. Clamesa mostanában egyre kevésbé mozgékony. El-eljárunk kultúrprogramokra és továbbra is dolgozik, de az irodai székét már csak korlátozott ideig viseli el és több órás üldögéléses családlátogatásokat nem nagyon merünk betervezni. Sétáink is rövidülnek, gyakrabban állunk meg közben és egyre többször alakítja a programot a magzatunk (a mi kis csodálatostündibündiéletünkszerelme, ha valakinek így jobban tetszik ;) ). Esténként, éjjel, néha nap közben is hosszú negyedórákat töltünk azzal, hogy figyeljük, hogyan púposodik ki Clamesa hasán a kis magzat feneke vagy hogyan csapdossa a sarkával azt a helyet, ahova a kezemet tettem. Mindennek köszönhetően be-becsúszik néhány erősen fájó mozdulat is, mondjuk egy ütés a húgyhólyagra, amitől Clamesa majdnem összepisili magát (és ezt nem képletesen mondom) és Clamesa bizony mostanában egyre kevesebbet és nehezebben alszik. Ezzel együtt azért egyre ritkábban szorongunk és egyre többet tervezgetünk. Például előre cenzúrázzuk a mesekönyveket. Felolvastuk nemrég Brum Brum Brúnó, a nagy vadászt, a Brum Brum Brúnó, a lovaglóművészt és a Brum Brum Brúnó és a kalózokat. Sokat  nevettünk rajtuk, maradhatnak. :)

Maternity. Szóval, itt tartottunk ma, amikor elmentünk a Maternitybe. A helyszín ismerős, a recepciósok megismertek, a mosdójuk még mindig a rendelő leggyengébb láncszeme (mondjuk az egy emelettel lentebbi állami mosdótól még mindig száz kilométerekre van nyugat felé). Kicsit korán érkeztünk, várni kellett.

A szonográfus. A szonográfust kivételes jó kedvében találtuk. Ez azt jelenti, hogy nem mondott semmi aggasztót, nem ráncolta a szemöldökét és nem íratott fel az ambuláns lapra se semmit, amitől frászt kapnánk utólag. Ellenben megdicsérte magzatunk koponyáját, örült neki, hogy jaj, de jó, tavaszi gyerek, mindent rendbenlévőnek talált, s végül belekezdtünk egy beszélgetésbe a várható születési súlyáról, amiről csak utólag esett le nekem, hogy miért is mondta azt, amiket mondott (semmi aggasztót, ismétlem :) ).

A főbb adatok (előző haviak itt):

• BPD: 79 mm  (koponya haránt átmérője)
• OFD: 100 mm (a koponya hosszanti átmérője)
• HC: 283 mm (a fejkörfogat)
• AC: 253 mm (haskörfogat)
• FL: 65 mm (combcsont hossza)
• BS: 1725 g (becsült súly)
• A biometriai adatok 31 hét 6 napos terhességnek felelnek meg (valójában 30 hét 4 napos a terhesség)
• A magzatvíz: átlagos.
• A méhlepény érettsége: II. fok.

Vagyis, a mi kis magzatunk az elmúlt hónapban igencsak megugrott. Ez hosszabb távon semmit sem jelent, de azt jelenti, hogy nagy baj nincs! A méhlepény állapota is váratlanul jónak mutatkozott. Romlás nincs december óta! A magzatvizet most először nem látta túl soknak! Micsoda nap! :)))

Az orvos. Kis várakozás után bejutottunk PZ-hez is. Ő mosolyogva azzal fogadott, hogy emlékei szerint Clamesának mindig sok kérdése van, szóval kezdjünk bele, hogy még ma végezzünk. Jól sejtette. Megint listával mentünk. Kértünk egy papírt a terhesség tényéről és a szülés várható időpontjáról. Nem értette mihez kell, de adott, aztán elmagyaráztatta a sztorit (Hülye egy történet. A születési nevemet szeretném megváltoztatni, még a szülés előtt. Mégpedig arra, ami a személyimben is van. Arról, ami az születési anyakönyvi kivonatomban szerepel. Sajnos, utóbbiról csak harminchat év után derült ki, hogy a családi legendával ellentétben nem elgépelés eredménye, hanem valóban az a nevem. A történetet az bonyolítja, hogy ahány hivatalos dokumentum, annyi elgépelés. Például az apám családneve a személyije szerint szintén az, ami az én személyimben is van, viszont az anyakönyvében neki is ugyanaz van, mint az én anyakönyvemben, ellenben neki van egy anyakönyvi kivonata, amiben a neve megegyezik azzal, amiről mindig is azt hitte, hogy a valódi neve és ami miatt az én anyakönyvi kivonatomat elgépelésnek hitte. És itt még nincs vége, a testvéreim családneve az anyakönyvben is az, ami az én személyimben van. Sőt! Nemrég megtudtam, hogy a rég elhunyt nagyapám családneve az anyakönyvében ugyanaz, mint ami az én anyakönyvemben van. A poén az, hogy az én anyakönyvi bejegyzésem bizonyosan elírás miatt ugyanaz, mint ami a nagyapám anyakönyvi neve. Ahogy a legújabb személyimben is egy elírás miatt egyezik meg a családnevem az apáméval. Na, egy szó, mint száz, szeretnék végre rendet rakni. Hogy az ő párja az esküvőjén ne kapjon sírógörcsöt az adminisztratív baromságok miatt, mint Clamesa a miénken. A papír amúgy ahhoz kell, hogy sürgős elbírálást kérhessünk.) PZ-nek tetszett a sztori, mesélt is egy anekdotát, amiből kiderült, hogy érti is, miért baj ez.

De nem csak nyafogtunk neki, hanem pár számunkra fontos kérdést szintén tisztáztunk. Aspirint szedjen továbbra is Clamesa a Fraxiparine mellé; nem kell egyelőre újabb vérkép; lesz majd a császár előtt Streptococcus szűrés. És azt is tisztáztuk, hogy nem kell aggódnunk azon, hogy egy váratlan korai szülés esetén nem lenne hova mennünk: majd ő megoldja. Megkérdeztük, hogy ha a tápszerezés mellett döntünk, akkor majd a maga idejében erről is beszélünk. Hát ennyi. Nem sietett, nem dobott ki, minden kérdésre készségesen és lényegretörően válaszolt. Jó volt utána hazaindulni. 

És még az eső is pont elállt, mire kiléptünk az épületből. :)