Az elmúlt néhány hónapban nagyon nehéz testi és lelki próbák elé állított minket Aldrickal az élet. Először baromi gyorsan terhes lettem, majd baromi gyorsan el is vetéltem. Aztán elképesztően sokféle kivizsgálásra kellett mennünk, mivel az OEP finanszírozza, mert szerintük egy vetélés után is fontos a szülőkkel foglalkozni. Ja, nem, rengeteget fizettünk orvosoknak és magánlaboroknak, hogy kiderüljön, volt-e valószínű oka a vesztésnek, és arra, hogy ha igen, ezeket a dolgokat kezeltessük.

Egyáltalán nem találtunk értelmes infókat a vetélésem után arról, hogy milyen vizsgálatokat hol, mennyiért, mikor, hogy kell csináltatni ma Magyarországon. Ezt a sztorit a teherbeeséstől kezdjük mesélni és szeretnénk eljutni vele az új baba megszületéséig.Az orvos azzal küldött haza, hogy shit happens, és hogy még fiatal vagyok (sic!) ahhoz, hogy ezzel foglalkozzunk.

Ami két szempontból is nevetséges. Az egyik az, hogy egy vetélés persze lehetséges, hogy véletlen, de ha valami tényleges baja van az ember lányának (vagy fiának), akkor az örökké folyamatos vetéléseket fog okozni. A másik szempont pedig az, hogy a magyar nők 26 évesen vállalnak először gyermeket átlagosan, és ez későn van. Én magam 28 éves vagyok, Aldric 36. A barátaink közül a kismamák átlagéletkora 30 év. Ez is sok. Nekünk már nincs időnk vetéléseket kivárni. És akkor még eltekintettünk attól, hogy ez milyen lelki és testi trauma, nemhogy még ismétlődnie kelljen.

Felháborító, hogy 2015-ben annak ellenére, hogy remek új kutatási eredmények miatt sikerülhet megelőzni a lombikozást (IR betegség felismerése, véralvadás és terhesség kapcsolatba hozása, genetikai tesztek), még mindig így állnak hozzá a kérdéshez az állami eü-ben az orvosok. Majd a blog végén megpróbáljuk összeszámolni, mennyi pénzünk ment el arra, hogy a mi gyerekünk élhessen. És mennyit kellene egy szegény családnak költenie ahhoz, hogy az ő embrióik ne haljanak el. Az állami endokrinológusnál ugyanis 2-3 hónapos várólista van, az állami laborokba pedig nem utalnak be, csak 3 vetélés után.

Gondoltuk, ez a blog arra is hasznos, hogy összegezzük időről-időre a tapasztalatainkat a rendszerről, a minket elsodró tornádóról. Arról, ahogyan gondtalan napjainkat először a szikrázó napsütés, majd az egyre sötétedő felhők lepték el. Aztán arról, ahogyan feloszlottak ezek a felhők és

 "York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át..."

Megfogadtuk, hogy mindent megteszünk értem és értünk, és akkor többé nem vetélek el!